ügyvéd, kit a Martinovics-féle összeesküvési ügyben halálra ítéltek. Az elítélt akkor 25 éves volt és kegyelemért nem akart folyamodni, hanem ártatlanságára hivatkozva csak igazságot kívánt. 1795. jún. 3. a budai vérmezőn nagy léleknyugalommal ment a halálra. «Az egri ifjú hóhér Őzhez kétszer vágott.»
Kéziratai 1895. július 2. kerültek a m. n. múzeumba az országos levéltárból csere utján, a Szolarcsik- és Hajnóczy-féle iratokkal együtt. Ezen iratok nyolcz csomóban (250 darabnál több) az illetők magánviszonyaira, tanulmányaikra, összeköttetéseikre vetnek világot és e tekintetben becses adatok azon érdekes kor megítélésére. Őz utolsó levelét (1795. jún. 2.) közölte a Vasárnapi Ujság (1869. 186. l. megvan a nagy-kőrösi ev. ref. lyceum kézirattárában).
Vasárnapi Ujság 1869. 13., 14. sz.
Szirmay Antal, M. Jakobinusok 29., 91. lap.
Fraknói Vilmos, Martinovics és társainak összeesküvése. Budapest, 1884.
M. Könyv-Szemle 1895-96.