orvosdoktor, a magy. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1811. ápril 27-én Gyulafehérvárt, hol atyja kereskedő volt; alsóbb iskoláit az ottani gymnasiumban, a felsőbbeket a püspöki lyceumban végezte. 1828-ban az orvosi tudományok hallgatása végett Pestre ment, hol a rendes orvosi tanulmányokon kívül leginkább Weszerle tanár előadásai szerint a történelmet tanulmányozta. 1834-ben Bécsbe ment, hol a közkórházban dr. Seeburg udvari orvos osztályában magát nyolcz hónapig tovább képezte. 1836-ban nyert Pesten orvosdoktori oklevelet. Ezután visszatért szülővárosába, hol orvosi gyakorlatot folytatott. 1839-ben Alsó-Fehérmegye megválasztotta tiszteletbeli táblabirájának, 1841-ben a kir. m. természettudományi társulat rendes tagjának, 1844. a gyulafehérvári olvasó (polgári) egylet, melynek létrehozásában tevékeny részt vett, igazgatójának, mely álláson megmaradt mindaddig, míg a szabadságharcz vihara magát az egyesületet is szétrombolta. 1846-ban az erdélyi udvari cancellária kinevezte gyulafehérvári kir. pénztárnoknak, 1848-ban az utolsó erdélyi országgyűlésre Gyulafehérvár város küldte fel követnek. 1851-ben az előpataki templom építését mint néhai Erőss Sándor gyulafehérvári őrkanonoknak teljhatalmú biztosa bevégezte és Kovács Antal apát által ünnepélyesen felszenteltette. Korán osztotta meg hajlamát az orvosi tudomány és a történelmi kutatások közt, melyeknek a gyulafehérvári könyvtár kincsei bő anyagot nyujtottak. Az 1849. események után még nagyobb szenvedélylyel folytatta történelmi kutatásait, most már az országos levéltárban is. A m. tudom. akadémia 1860. deczember 16. választotta levelező tagjának. A tudományos búvárlatainak eredményeit mindenkivel örömest közlő, szerény, humánus tudóst okmánygyűjteményének feldolgozása közben 1861. október 25. érte a halál Gyulafehérvárt.
Czikkei a kolozsvári Hetilapban (1853. 24. sz. Fölszólítás Erdély régiségei ügyében, 66., 67. sz. II. Rákóczy György beiktatási szertartása s több oklevél, 1855. 1., 14. sz. A károlyfejérvári Batthyányi-intézet ismertetése, Csillagda); az Erdélyi Naptárban (1854. Erdély régiségei ügyében); czikkeket, okleveleket közölt 1856-1860-ban a M. futárban, az Erdélyi Múzeumban, a Mikó Imre-féle Erdélyi Történelmi Adatokban (1855., 1858.); a temesvári Delejtűben (1858. Bécs bevétele és Mátyás király végnapjai, Nyilt levél, 1859. A csángó magyarokról Zöld Péter levele 1781. jún. 11. és oklevélközlés, 1863. Staszburg Pál követsége IV. Amurát szultánhoz az 1631. és 32. években); a Hazánkban (I. 1858. Pázmán Péter bibornok levele I. Rákóczy Györgyhöz 1634. és oklevél, 1860. Oklevélközlés); az Uj Magyar Múzeumban (1859. Gelei Katona István élete és levelei I. Rákóczy Györgyhöz); az Erdélyi Történelmi Adatokban (IV. 1862. Haller Gábor titkos írásmódjának kulcsa és saját aláírásának hasonmása); a M. Történelmi Tárban (VIII. 1861. Báthori István lengyel király levelei); a M. Akadémiai Értesítőben. Philos. T. T. Közlöny II. köt. (1861-62. Tholdalagi Mihály követségi naplója s oklevelek).
Munkái:
1. Orvostudori értekezés Erdélyország gyógyvizeiről. Buda, 1836. (Latin czímmel is.)
2. Rejtelmes levelek első Rákóczy György korából. Megfejtette és közli. Kolozsvár, 1848. (I. Rákóczy György arczképével, a titkos jegyek magyarázatával és hat hasonmással. Ezen gyűjtemény régészeti s államtudományi szempontból egyformán érdekes; legbecsesebb része a Pázmány Péter bibornoknak I. Rákóczy Györgyhöz titkos számokkal írt intőlevele).
3. Brandenburgi Katalin fejedelemsége. Bpest, 1861. (M. Akadémiai Értesítő. Második osztály II. köt. Székfoglaló).
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 347. l.
Gyulafehérvári Füzetek I. 1861. 137. lap. (Ompolyi).
Pesti Napló 1861. 262. sz.
Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyve II. köt. 1862. (Veszelyi Károly).
Akadémiai Almanach 1863. 311. l.
Szinnyei Könyvészete és Repertóriuma I. osztály. Történelem.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Armenia 1888. 331. l.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 691. l.