megyei levéltárnok és szerkesztő, szül. 1845. ápr. 27. Máramaros-Szigeten; 1855-65-ig végezte a gymnasium nyolcz osztályát Nagyváradon a premontreieknél és azután az egyetemet Budapesten; mint ügyvédsegéd Aradon töltött két évet, hol az Alföldnek is munkatársa volt. 1862-ben a Gombostűben és a Napkeletben jelentek meg első elbeszélései. 1868-ban belső dolgozó társa lett a b. Podmaniczky Frigyes Hazánkjának, hol több tárczája jelent meg. 1869-ben félévig a Fővárosi Lapoknak segédszerkesztője és 1869-től 1875-ig a Rákosi Reformjának dolgozótársa volt; innét visszakerült a Fővárosi Lapokhoz, melynek két évig volt ismét segédszerkesztője. 1878-79. Toldy István Nemzeti Hírlapjánál dolgozott, majd a Somogyi-féle Magyar-Lexikon dolgozótársa. 1881-83-ig pedig az Egyetértés újdonsági rovatának vezetője volt. 1883 végén Máramaros levéltárnoka és a Máramarosi Lapoknak 1884. jan. 1-től augusztusig és 1887. jan. 1. óta szerkesztője; közben (1884. szeptembertől 1886. végéig) Vékony Antallal a Máramaros cz. hetilapot szerkesztette.
Elbeszélései 1863-tól a következő lapokban jelentek meg: Gombostű (Egy magyar költőnő cz. beszélye), Napkelet, Vasárnapi Ujság, Magyarország és a Nagyvilág, Fővárosi Lapok, Életképek, Regélő, Egyetértés (1885-ben Szinre szint cz. egy kötetes regénye is megjelent), Alföld, Aradi Lapok, Hazánk és a Külföld, Máramaros, Máramarosi Lapok, Hazánk, Hölgydivatlap, Hölgyek Lapja, Budapesti Hirlap, Képes Családi Lapok, Magyar Bazár, Budapesti Bazár, Nefelejts, Családi Kör sat. Régi bün cz. regénye szintén megjelent egyik lapban; saját lapjába pedig több száz beszélyt írt.
A Szükség törvényt ront cz. vígjátéka Szegeden 1871-ben a Mansberger-féle pályázaton 10 darab aranyat nyert; többi vígjátékai: Nőm férje, Vihar után, Tűzoltók; Deák Farkassal lefordította Sardou Szerafina cz. öt felv. színművét, mely a pesti nemzeti színpadon először 1869. szept. 24. adatott; továbbá Mariana Lindautól, A nők hatalma Rosiertől, a Házasságkerülők Benedixtől, a Két nő Ferraritól; írt Örvény szélén cz. népszinművet is, mely 1874-ben Kassán adatott elő, Művésznő férje, Régi és az uj, ez utóbbi a m. tudom. akadémia által megdicsért színmű.
Munkái:
1. Az apácza. Diderot után. Francziából ford. Szépfaludi. Pest, 1869.
2. A regény vége, vígj. egy felv. Pest, 1871. (A pesti nemzeti színházban 1871-ben).
3. Egy rút hölgy története. Regény. Irta Dincklage Campe bárónő. Ford. gróf Teleki Géza és Szépfaludi Ő. Ferencz. U. ott, 1873.
4. A temetőben. Regény. About Edmund után francziából ford. Szépfaludy. U. ott, 1873.
5. Úgy a mint volt. Elbeszélések. Budapest, 1883. (Előszót írt hozzá Kazár Emil).
Álnevei és jegyei: Rododendron (Magyarország és a Nagyvilág 1868-70.), Bús Vidor, Narczisz és Sz. O. F. (Pesti Hirlap 1880-81.) Alföld (budapesti levelei 1868-72.), Fővárosi Lapok (tárczák és színi kritikák 1873-1875.).
Nevét Szépfaludi Ő. Ferencznek és Szépfaludy Ő. F.-nek is írja.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XV. 614. l.
Máramaros. M.-Sziget, 1896. (Monographia).
Máramarosi Lapok. M.-Sziget, 1896. (Monographia) és önéletrajzi adatok.