bölcseleti doktor, egyetemi magántanár, m. n. múzeumi állattári segédőr, előbbinek testvérbátyja, született 1856. okt. 27. Pesten; 1876-ban elvégezte a bölcseleti tanfolyamot a pesti egyetemen és kiváló hajlamot tanusítván az állattan iránt, tanársegéd lett az egyetemi állat- és összehasonlító boncztani tanár Margó Tivadar mellett s ezen minőségben öt évig működött. 1878-ban lett bölcseletdoktorrá. Tanársegédi idejének leteltével állami ösztöndíjjal két évig külföldön tartózkodott, hogy magát az állattanban kiképezhesse. Ebből egy évet Lipcsében Leuckart Rudolf tanár intézetében s egyet Londonban a világhírű buvár Huxley Tivadar mellett töltött; de ugyanekkor jeles szakképzettségénél fogva, miután az angoloknak akkor férgekkel foglalkozó oly specialistájok nem volt, kire a páratlan gazdagságú British Museum eme állatcsoportjának rendezését bízhatták volna, ezen intézetnél fizetéses szakrendezőül volt alkalmazva. Hazatérve külföldi kiküldetéséből, addig tanusított rendkívüli tevékenysége méltánylásául s további kiképeztetése végett a közoktatási miniszter Nápolyba küldte az ottani állattani állomáson levő magyar dolgozó-asztal elfoglalására, hol folytatta féregtani tanulmányait, de más tengeri állatok boncz- és fejlődéstani, nemkülönben biologiai és rendszertani viszonyaival is megismerkedett. Onnét hazatérve 1882. nov. 3. a m. n. múzeum állattári segédőrévé s 1883. ápr. a budapesti egyetemen a helmithologia (bélféregtan) magántanárává neveztetett ki. 1884-ben másodízben kiküldetett egy évre a nápolyi állomásra, hol nemcsak több érdekes fölfedezéssel gazdagította a tudományt, de dús zsákmánnyal is tért haza. Nagyon értett a természettudomány népszerűsítéséhez, mit a természettudományi társulat estélyén 1885. decz. 11. az állatok szinéről tartott előadása is bizonyít. A nápolyi állomás teremtője s vezetője Dohrn tanár Ö. szakismeretét annyira kitüntette, hogy az általa kiadott Zoologischer Jahresberichtben a bélférgekről szóló virágirodalom szemléjét reá bízta. De szervezete a túlfeszített munkát nem bírta meg; idegei megrendültek és az egykori bátor katona, ki elszántsággal nézett szembe a halállal Boszniában, munkaképtelenné lett és erőszakos módon kereste fel az életében nem ismert nyugalmat 1887. június 12. Budapesten.
Czikkei a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XX. 1879. A belférgek szereplések, keletkezése és elterjedése, különös tekintettel az emberre); a Természettudományi Közlönyben (1889. Gubó mimicry, Szárazföldi örvénykék, Turbellaria, 1880. Madarak májában kóros képződmények, 1882. A disznómájban talált hólyagféregről, Az emberi bélférgekről, A földi giliszták szerepe a húmusz képződésénél, Darwin után, 1883. A zoologiai állomások és az állattani kutatások újabb módszerei, Munkák a korállokról, 1886. Dualizmus a tengeri rákok életében. Az ehető kagylók mérgező hatása, 1887. Hadi hajó az állattan szolgálatában, A tenger mélységeinek életéről, 1888. A bélgilisztának nincsen kis gazdája), a londoni The Annals and Magazin of natural Historyban (1881. On Hairworms in the Collection of the British Museum, egy táblával, 1882. Reparton the Nematodes in the Possession of Natural History, egy táblával, 1884. Notes of some Parasites of Fishes from madras, determined by dr. Örley); a Zoologischer Anzeigerber (1881. Beiträge zur Lumbricinen-Fauna der Balearen); a Természetrajzi Füzetekben (1884. A Serpula-félék légzési viszonyairól, különös tekintettel bőrük festő anyagára, 1885. Adatok a czápa-embryók élettanához, A czápáknak és rájáknak belférgei, 1886. Budapest és környékének alsóbbrangú rákfajai); a Mittheilungen aus der Zoologischen Station zu Neapel cz. munkában (1884. Die Kiemen der Serpulaceen und ihre morphologische Bedeutung; ugyanez: a Zeitschrift f. wiss. Mikroskopie u. f. mikr. Technikben, (1885); a Biologisches Centralblattban (1866-87. Die Rabditiden und ihre medicinische Bedeutung); a Quarterly Zournal of microscopical science-ben (1887. Morphological and Biological Observations on Criodrilus lacuum, Hoffmeist.).
Munkái:
1. Adatok a nematodák fejlődéséhez. Budapest, 1878. Kőnyom. táblával. (Bölcseletdoktori értekezés.)
2. Az Anguillulidák magánrajza. A királyi m. term. társulatnak Bugát-féle pályadíját nyerte. 7 táblával. U. ott, 1880. (Különny. a Természetrajzi Füzetekből. Ugyanott francziául is).
3. A magyarországi Oligochaeták faunája. I. Terricolae. U. ott, 1881. 3 táblával. (Mathem. és term. Közlemények XVI. 5.).
4. Rhabditisek magánrajza orvosi és természetrajzi szempontból. Hat rajzzal U. ott, 1885. (A Degenfeld Imre gróf 100 aranyból álló pályadíját nyerte. Mathem és term. Közlemények XXI. 1. szám.)
5. A palearktikus övben élő terrikoláknak revisiója és elterjedése. U. ott, 1885. (Természettud. Értekezések XV. 18.).
6. Az állatok színéről. U. ott, 1886. (Népszerű természettud. előadások Gyűjteménye. XV. k.).
7. A magyarországi pióczák faunája. U. ott, 1887. (Mathem. és term. Közlemények XXII. 2.).
Daday Jenő, A magyar állattani irodalom. Bpest, 1882., 1891. I., II.
M. Könyvészet 1886-87.
1888: Főv. Lapok 161., P. Napló 161., Nemzet 161., Egyetértés 161., Budapesti Hirlap 161. szám. (Nekr.).
Chyzer Kornél, Megemlékezés Örley László tanár felett. Bpest, 1888.
Gyógyszerészi Hetilap 1889. 9. sz.
A Magyar Nemzeti Múzeum (1802-1895.). Bpest, 1896. 79. l. és gyászjelentés.