az első magyar reformátorok egyike, szül. Ozorán (Tolnam.); papnak készült és a reformáczió híve lett. Midőn a krakkói egyetemről, melyre az 1530. év téli félévében, s a vittenbergairól, melyre 1531-ben iratkozott be, visszatért, azonnal a protestantismus érdekében kezdett működni s mint békési lelkész Békés, Bihar és Zaránd vármegyék összeszögellő vidékein Luther tanait buzgón hirdette.
Munkája: De Christo, et ejus Ecclesia, Item de Antichristo, eiusque Ecclesia. Krakkó, 1535. (Csak négy példánya ismeretes, melyek mindegyike csonka; czímlevele egyiknek sincs meg, és így a valódi czímmás nem adható. Ezen egészen magyar szövegű könyv latin czíme a szöveg kezdete fölé nyomott föliratból vétetett. A legteljesebb példány a m. tudom. akadémiáé; ennél csonkább a m. n. múzeumi példány; a harmadik ennél is csonkább Nagy István könyveivel a British Muzeumba került; legcsonkább a nagyenyedi ev. ref. collegiumé. Ismert. M. Akadémiai Értesítő 1852. 240. l. Ujra nyomatott u. ott, 1546. Egyetlen ismert csonka példánya a m. n. múzeumban van. Ezen munkából: Ozorai szentírás-fordításai cz. idézeteket közöl az Irodalomtörténeti Közlemények (1896. 290-308. l.), összehasonlítva azokat a latin szöveggel és Pesti Gábor Ujtestamentom-fordításával.
Bod, M. Athenas.
Toldy, M. Nemzeti Irodalom Története.
M. Könyv-Szemle 1884. 103. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 3., 9. l.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 640. l. (Zoványi Jenő).