lovag, m. kir. országos levéltárnok, miniszteri osztálytanácsos, a m. tudom. akadémia levelező tagja, szül. 1833. decz. 31. Veszprémben; gymnasiumi tanulmányait ugyanott és Pápán végezte. 1848-ban félbeszakította tanulását, Altstädter családi nevét Óvárira változtatta és a honvédekhez akart állni, de fiatal kora miatt nem vették be és csak 1849-ben Buda várának bevétele után sikerült neki a honvédtüzérséghez bejutnia. Nagy Sándor József dandárában a hatodik vörössapkás ütegnél szolgált; az aug. 2. debreczeni csatában sebet kapott és orosz, majd osztrák fogságba esett, de nov. szabadon bocsátották. 1850-ben az akkori József-ipariskolába iratkozott be, honnét azonban, csakhamar otthagyva az iskolát, Bécsbe ment, hol öt évet töltött és az egyetem bölcseleti és nemzetgazdasági előadásait is hallgatta. 1856-ban Pestre visszatért és a Friebeisz Délibábjánál belmunkatárs lett. 1859. jún. 1. az Aradi Hiradó szerkesztését vette át és ő rendezte az aradi Kazinczy-ünnepélyt; ezért üldözték és ő decz. 25. megvált a laptól és Olaszországba vándorolt ki. 1860-ban Garibaldi hadseregében küzdött és a csatatéren főhadnagynak léptették elő s arany érdempénzt kapott; azon év nov. 1-től a magyar legióban szolgált századosi ranggal; 1861. máj. azonban visszavonult, nőül vette Pessina jogtudós és volt olasz miniszter nővérét és Nápolyban telepedett le. Később az olaszországi levéltárakban, különösen Nápolyban (hol fölfedezte a Margit-legendát), történeti kutatásokat tett a m. tudom. akadémia részére. 1875-ben a magyar kormány az olasz levéltárak szervezésének tanulmányozásával bízta meg és ezen működéséről terjedelmes jelentést küldött be, mely kéziratban van az országos levéltárban. 1876-ban kineveztetett országos allevéltárnoknak és végképen visszatért hazájába s az országos levéltár ujjáalakításában nagy része volt; ő vette át a pénzügyminiszteriumtól és hozta rendbe a kincstári levéltárt és a szebeni fiskális levéltárt; ő állította fel a magyar diplomatikai levéltárat. Az olasz korona-rend lovagja. A magyar történelmi társulat 1877. jan. 4. választmányi tagjává, 1892. máj. 5. a magyar tudományos akadémia levelező tagjává választotta; a heraldikai s genealogiai társaságnak is igazgató választmányi tagja; a nápolyi Pontaniana tud. akadémia s a Società di Storia Patria levelező tagja. Az olaszországi magyarellenes rumén izgatók ellen az olasz lapokban megjelent czikkeivel és önállóan kiadott röpirataival és felolvasásaival sikeresen lépett fel. Mint a magyar k. miniszterelnökség sajtóosztályának kültagja 1878 óta állandó tudósítója hazai viszonyainkról az olasz, szükség esetében a franczia sajtónak is. 1893 és 1894-ben beutazta Olaszországot és nevezetesebb városaiban felolvasásokat tartott hazánk politikai viszonyairól. Résztvett az 1899. hágai s ugyanazon évben a cividalei történelmi congresssuson, utóbbin alelnöki tisztséggel tüntették ki; az 1903. ápr. római történelmi congressuson pedig osztályelnökké választották meg és előadásokat tartott, ismertetve a magyar diplomatikai levéltár rendszerét.
Czikkei a Délibábban (1857-1858. beszélyek és könyvism); a Két Garasos Ujságban (1859. beszély Andersen nyomán); a Hazánk és Külföldben (1866. Nápolyi levelek, 1867. Nápolyi brigantik); a nápolyi Italia cz. lapban (1865-66. Lettere di un emigrato Ungherese, Magyarország politikai viszonyainak ismertetése); a Budapesti Szemlében (1874. A nápolyi magyar történelmi műemlékek); a Századokban (1875. A nyitrai központi bizottság jelentése, 1877. Kutatások a nápolyi Fornese-levéltárban, A nápolyi Anjou-korszak történelmi kutfői, 1879. Nagy Lajos nápolyi hadjárata, Durazzói Károly, Durazzói, máskép Nápolyi László, 1881. Otrantó felszabadításának 400-ik évfordulója, 1884. Jelentés olaszországi kutatásaimról, 1885. Hazai állapotaink a mohácsi vész előtt, 1889. Zsigmond király és az olasz diplomaczia, A modenai és mantuai levéltári kutatásokról: Mátyás király találkozása Ulászlóval Iglauban, Az egri vadászatok a XVI. század elején, 1890. A nápolyi Anjou regesta-könyvekről, II. Ulászló és Beatrix házassága, 1893. Nápolyi Johanna); az Életképekben (1876. Dante és ábrándvilága, 1877. Saissy Amadée előadásai); a Honban (1877. 237. sz. Thiers Adolf, 255. sz. Korvin Mátyás Milanóban); az Archaeol. Értesítőben (1878. A pompeii viasztáblák); a Nemzeti Hirlapban (1879. Kiválóbb íróinkhoz); a Történelmi Tárban (1885. Mátyás király szárazföldi s vizi hadseregének leírása az 1479. hadjáratból, 1888. Regesták); czikkeket írt a Perzeveranza, Nazione, Corriere della Sera, Roma, Mattino, L'Oppinione Liberale, La Gazetta di Torino, L'Époque, L'Italie, Diritto cz. olasz és franczia lapokba.
Munkái:
1. Emlény. Eredeti s külföldi beszélyek. Arad, 1859.
2. La Costituzione Ungherese. Nápoly, 1864. (Függelék Biedermann Die Repraesentativ Systeme cz. Óváry által olaszra ford. és jegyzetekkel ellátott művéhez).
3. Nápolyi történelmi kutatások. Bpest, 1874. (Értekezés a tört. tud. köréből IV. 1.).
4. Nápolyi Anjou-kori kutatások. Ugyanott, 1879. (Különnyomat a Századokból).
5. III. Pál pápa és Farnese Sándor bibornok Magyarországra vonatkozó diplomácziai levelezései (1535-1549.). A nápolyi állami levéltárban létező Farnese-osztályban tett saját kutatásai nyomán. U. ott, 1879. (Magyar történelmi Emlékek. I. osztály. Okmánytárak. Monumenta Hungariae Historica. Diplomataria XVI.).
6. Báró Nyáry Albert emlékezete. Ugyanott, 1886. (Különny. a Századokból).
7. Oklevéltár Bethlen Gábor diplomacziai összeköttetései történetéhez. A velenczei állami levéltárban Mircse János által eszközölt másolatokból a m. tud. akadémia tört. bizottsága megbizásából szerkesztette. U. ott, 1886.
8. Bethlen Gábor diplomacziai összeköttetései. U. ott, 1888. (Értekezések a tört. tud. kör. XIII. 12.).
9. A m. tud. akadémia tört. bizottságának oklevélmásolatai. Ismerteti. U. ott, 1890. Három kötet. (4664 oklevél kivonata, korrendi jegyzékkel, név- és tárgymutatóval).
10. A magyar Anjouk eredete. U. ott, 1893. (Értekezések a tört. tud. kör. XVII. 1. Székfoglaló).
11. La quistione Daco-Romana e lo stato Ungherese. Róma, 1894. (Megjelent francziáúl, Páris, 1894. és németűl, ford. Schwarz Izidor. Budapest, 1894.).
12. Emlékbeszéd Cantú Caesar külső tagról. Budapest, 1897. (Emlékbeszédek IX. 1.).
13. Memorie pur la storia della Liburnica cittă di Fiume. Scitte dal Giovanni Kobler. Budapest, 1899. (Kobler munkáját ismerteti a szerző életrajzával).
14. Emlékbeszéd Capasso Bertalan felett. U. ott, 1901. (Emlékbeszédek X. 9.).
Szerkesztette az említett lapon kívül az Alföldi Képes Naptárt 1860-ra Aradon; Il Progressa nazionale cz. politikai lapot 1867-68-ban sógorával Pessinával együtt, mely különösen a magyar érdekeket vette védelembe.
Kertbeny, Namensverzeichniss Ungrischer Emigration. Brüssel & Leipzig, 1864. 44. l.
Századok 1870. 63., 1871. 157. l.
Magyar Akadémiai Értesítő 1872. 9. l., 1874. 39. l. (Jelentései nápolyi sat. tört. kutatásairól), 1890. 29. l.
Lakatos Ottó, Arad története. Arad, 1881. III. 102. lap.
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1886., 1888., 1893., 1897., 1901., 1902.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 629., XVIII. 398. l. és önéletrajzi adatok.