jogi doktor, ügyvéd, országgyűlési képviselő, Ó. Ferencz földbirtokos, takarékpénztári könyvvivő és Kováts Lidia fia, szül. 1858. május 3-án Veszprémben; a gymnasium hat osztályát Veszprémben, a felsőbbeket Székesfejérvárt 1876-ban végezte, a jogot a budapesti egyetemen hallgatta, hol három ízben pályadíjat is nyert. 1880-81-ben katonai kötelezettségének tett eleget, mely alkalommal cs. és kir. tartalékos hadnagyi rangot nyert. 1882-ben jogi doktorrá avatták. Mint ügyvédjelölt három évet gyakorlaton Budapesten és Veszprémben töltött; itten ügyvédi irodát nyitott. Veszprém város tiszti ügyészszé nevezte ki; a megye törvényhatósági bizottságának tagja, a központi választmánynak öt évig jegyzője is volt és tagja lett a megyei jegyző szigorló bizottságnak; hat évig működött az adókivető bizottságban. A gazdasági egyesület alelnöke; a közigazgatási bizottság is tagjául választotta; alelnöke a veszprémi vörös-kereszt-egyesületnek sat. Több ízben tett külföldi utazásokat a tűzoltó-intézmény tanulmányozása végett; Olaszországot kétszer bejárta, hosszabb időt töltött Belgiumban és Angolországban is; konstantinápolyi útja alkalmával Kis-Ázsiába is ellátogatott. 1892 óta tagja az országgyűlésnek, a szabadelvű pártnak és a közoktatásügyi bizottságnak. Választókerületében 15 községi olvasókört alakított és ellátta azokat könyvekkel; kisdedóvókat is létesített. Az ezredéves kiállításra saját költségén 900 polgárt hozatott fel. Legeredményesebb a Balaton-kultusz érdekében kifejtett tevékenysége, különösen Badacsonyban és Almádiban, hol a fürdő-részvénytársaságnak titkára. Obele családi nevét 1872-ben változtatta Óvárira.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Századunk Névváltoztatásai. Bpest, 1895. 173. lap.
Veszprém 1896. 47. sz.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Budapest, 1902. 333. l.
Vasárnapi Ujság 1902. 48. sz. arczk.