bölcseleti, theologiai és jogi doktor, akadémiai jogtanár, szül. 1648. okt. Rimaszécsen, mások szerint Otrokócson (Gömörm.), Kálvin vallását követő szülőktől, kiktől a magyar faj erős szeretetét és szinte rajongásig menő vallásos buzgalmát nyerte. A profán tudományokért, mint maga vallja, sohasem lelkesült, csak a szent tudomány vonzotta. Alig hogy kijárta iskoláit, a szatmári városi tanács hívta meg az ottani ref. collegiumba Veszprémi István mellé második oktatónak, 56 forint évi fizetés, hat véka búza és 12 köböl bor mellett. Külföldi egyetemek után vágyott; ezért fölírt Gömörvármegyéhez útiköltségért. Vágya még azon évben teljesült és Utrechtbe ment akadémiai tanulmányokra. Burmann, Essenius, Voetius, Gisbert és a nagyhírű hebraista Leusden János rector voltak tanárai; az utóbbi különösen szerette őt, mivel nagy hajlamot tanusított a keleti nyelvek iránt. 1672. febr. 21. nyilvánosan disputált az akadémián. 1673-ban hazájába visszatért és Rimaszombatban választották meg lelkésznek. Az antireformáczió 1674-ben kezdte meg az idézéseket és Szelepcsényi György márcz. 5-re hívta meg Pozsonyba a királyi tábla elé a protestáns lelkészeket és tanítókat. Mint maga mondja, Pozsonyban csak szabad fogságban voltak és igen emberségesen bántak velük. A primás és Kolonics püspök, vagy ezek megbízottai naponként meglátogatták őket és folyton lelkükre beszéltek, hogy térjenek meg és ne tanítsák többé a katholikusokra szórt rágalmakat. A hajthatatlan O. és sok társa annyira sérelmesnek találták az eléjük adott föltételeket, hogy egyiket sem akarták elfogadni. Azért kimondták rájuk a végzetes ítéletet, mely őket börtönbe, majd a nápolyi gályákra vitte; jún. 6. vitték őket Lipótvárra. Itt Kellius Jézus-társasági atya látogatta meg őket az áttérítés czéljából. Rabságuk idejét mindenféle szolgai munkával kellett tölteniök: sánczokat ástak, köveket, homokot hordtak, gabonát rostáltak sat. Végre 1675. márcz. 18. elindultak a hosszú útra, Morvaországon, Ausztrián, Stájerországon át az Adriai tengerre. Triesztnél levették szakállukat és katona ruhát adtak rájuk. Így kényszerültek tovább vándorolni a nápolyi gályákra. Tíz hónapi sínlődés után 1676. febr. 11. Ruyter tengernagy kiszabadítá őket és holland hajókon mentek Velenczébe, onnét Zürichbe. Itt jólelkű reformátusok házaiban mint vendégek tartózkodtak; O. Balberus Rudolf házában lakott. Különösen Lavater János tanár érdeklődött sorsuk iránt és kérte őket, írják meg az ő számára szenvedésük történetét, a mit meg is cselekedtek; így O. is engedett a felszólításnak és röviden leírta száműzetését és kiállott sanyarúságait; azonban mindezt részletesebben is megírta Furor bestiae cz. munkájában. Zürichből társaival Utrechtbe ment, hogy régi ismerőseit fölkeresse, kik őt örömmel látták és segítették is további tudományos pályáján. Mindenekelőtt, még 1676-ban, hét társával átkelt a tengeren, Angolországba ment, hol a király megengedte, hogy segélyt gyűjthessenek. Oxfordban időzött, de már 1678-ban ismét Utrechtben volt és Czvittinger szerint itt a felsőbb tudományokat tanította; e mellett egyházi tudományokkal és tudományos könyvek írásával foglalkozott. 1677-ben csak mint «pro Christi nomine exul» szerepel. 1679. már otthon volt rimaszécsi lelkészi lakában és azon év júl. és 1680-ban ugyanott prédikált. Hogyan került haza, midőn csak az 1681. országgyűlés XXV. t.-cz. értelmében lett volna szabad társaival hazatérnie, erre vonatkozólag nincsenek adataink. Még ugyanazon évben Gyöngyös lelkésze lett és imakönyvet adott ki hívei számára. Lampe szerint deliriumban szenvedett és tél idején a hóval és jéggel borított mátrai hegyek közt barangolt eszeveszetten, apró leánykájával. Valószinűleg a túlfeszített szellemi munka idézte elő idegbaját. A híveivel meghasonlott és 1687-ben Kassára került; itt Ladányival lelkészkedett, de csak két évig, mert Ladányi halála után a város egyedüli református lelkésze volt. A katholikusokkal gyakran érintkezett. Lelkének e nagy tépelődése meglátszott külső magaviseletén, felesége és családja iránt bizonyos apathia fogta el, mogorva és mélabús, olyan volt élete, mint a rideg aszkétáké. Ezért hívei hóbortosnak tartották és hivatalától felfüggesztették. 1690. márc. 8. Udvarhelyi István, a helvét felekezet főkuratora, kizavarta őt a lelkészségből. Nagy-Britanniába igyekezett, hogy III. Vilmos előtt a magyarországi reformátusok szomorú sorsát ecsetelje s azok számára hathatós védelmet kérjen. Brémán és Emdenen át Amsterdamba ment, hova aug. 28. érkezett. Itt újra a katholikusok ellen fordult és két munkát is adott ki, hogy bebizonyítsa igaz református meggyőződését; az egyiket III. Vilmos királynak ajánlotta. Oszkor átkelt a tengeren, hogy az oxfordi könyvtárt látogassa. Különösen a két protestáns felekezet, a kalvinisták és lutheránusok egyesülésén dolgozott. Itt újra a kathol. vallás felé hajolt és kezdte ennek tanait nagyobb figyelmére méltatni; nem kelt ki többé műveiben a kath. vallás ellen. 1681. aug. 20. elhagyta Oxfordot barátainak ajánló leveleivel és nov. 20. Franekerába érkezett, hol az egyetem tanárai szivesen látták és másfél évig tartóztatták. Itt írta meg nagyobb feltünést keltő Origines Hungaricae cz. két kötetes munkáját, mely összehasonlító nyelvészetünkben hosszú ideig kiváló iskolát nyitott meg. 1693. máj. Utrechtben tanárát, Leusdent látogatta meg, kinek ajánló levelével Amsterdamon és Németországon át hazájába tért vissza, Kassára. Óvatosan kerülték őt protestáns hitsorsosai; ez annál inkább késztette, hogy nyiltan kezdte tárgyalásait a katholikusokkal, főleg a jezsuitákkal, és 1694-ben kiadott munkájában védekezik a protestánsok rágalmai ellen és a katholikusokkal való nyílt tárgyalásának okait fejtegeti. Fölkereste Jászón az egri püspököt, ki jászói prépost is volt és a megtérőt kegyesen fogadta s Nagyszombatba vitte magával, hogy ott tudományszomját kielégítse. Kempis Tamást olvasgatva, első dolga volt, hogy a nyomdát foglalkoztassa, 1694. szept. 30. I. Lipót évente száz tallért utalványozott ki neki, 1695, óta pedig «ex cassa parochorum» kap évenként 150 forintot. Az esztergomi káptalan megkinálta akadémiai tanársággal, de ennek elfogadását még korainak tartotta, előbb újabb munkáit akarta kiadni. 1696. szept. Bécsbe ment, hogy magát az urakodónak bemutassa; innét pedig Rómába utazott. Sokat épülve és nagy kitüntetéssel, mint a hittudomány, bölcselet és mindkét jog doktora több mint egy évi tartózkodás után tért vissza Nagyszombatra. Visszatérte után, mint világi, mert hogy kath. pap lett volna, sehol se akadunk nyomára, rendezte a káptalan könyvtárát és levéltárát. 1699-ben újból kapott meghívást a nagyszombati akadémia jogi tanszékére. Most már engedett a meghívásnak és jogi tankönyvet is írt hallgatói számára. A hitbuzgó férfi fejébe vette, hogy Istentől kapott hivatást a protestánsok visszatérítésére. 1711-ben Bécsben járt I. József királynál, hogy e törekvésében őt pártfogolja és 1712-ben szintén Bécsben járt és ott adott ki munkákat. Végre 1718. okt. 1. meghalt Nagyszombatban. Könyvei nagyobbrészt az esztergomi főegyházmegyei, akkor még káptalani könyvtárba kerültek.
Munkái:
1. Disputatio Theologica De Vocatione Abrahami, juxta locum Genes. 12. vers 1. 2. 3. Quam ... Sub Praesidio ... Francisci Burmanni... Publicè ventilandam proponit ... Ad diem 21. Februarii. Ultrajecti, 1672.
2. Kereszt alatt nyögő Magyar Izraelnek Hálá-adó és Könyörgő Imádságái. Siral 3. v. 48. 49. 50. Vizeknek folyamati mennek alá az én szemembül az én népem leányának nyomorúsága miatt. Az én szemem folly és nem szünik meg [a sirástul] (azért, hogy nincs szüneti a nyomorúságnak); míg reánk nem tekint, és meg nem lát Jehova az égbül ... Kolosvár, 1682. (Tartalma öt imádság).
3. Idvességes Beszélgetések, Némelly válogatott Szent Irásbeli hellyekrül. Mellyeknek alkalmatosságával, hellyel hellyel, a Szent Irásnak értelmében gyönyörködő elméknek, igen szükséges Kérdések megmagyaráztatnak; és minden idvezülni kivánkozó lelkeknek épületire, szép Tanúságok és azokból ki-folyó Hasznok alkalmaztatnak. U. ott, 1683.
4. Apocalyptica Tuba, Quinta, Ortum, Progressum & Interitum, Locustarum, Aculeis & omni stratagemate armatarum, pandens; in Ecclesia Dei multis persecutionibus jactatae consolationem, contra magnos & praecipuos Antichristi Satellites, An. D. 1683 explicata ... in qua deplorandus Ecclesiae Hungaricae Status compendiose delineatur. Amstelaedami, 1690.
5. Strenae Cujus Discussio Pacifica. Seu Questionis Decantatae, Ubi fuerit Ecclesia Reformata, ante Lutherum, Zwinglium & Calvinum? a Sacerdote quodam Ordinis Jesuitici, loco muneris novi anni ad alios missae, compendiosa Resolutio, pace, modestia & charitate Cristiana temperata. Amstelodami, 1690.
6. Ειρηνικον, Seu Pacis Consilium, Pro Ineunda Unione & Concordiâ, inter Fratres Protestantes Augustanae & Helveticae, ceterisque cognatis confessionibus addictos; Ecclesiae Dei hoc tempore infausto, inprimis in afflictissima Hungaria saluberrimum: pandens simul pacificè, breven Controversiae enarrationem, & sententiae utriusque Partis de Eucharistia, veram ante Reformationem, originem. Profectum a Charitate & labore Francisci Foris Otrokocsi, Minimi Servi J. Christi, è Triremibus Neopolit. quondam liberati. In Hungaria primum A. 1682. rudiori Minervâ elaboratum; et Oxonii A. 1691. limatius & perfectius factum. Psal. 133. vs. 1 ... 3 ... Franekerae, 1692.
7. Origines Hungaricae; Sev Liber, Quo Vera nationis Hungaricae Origo & Antiquitas è Veterum Monumentis & Linguis praecipuis, panduntur: Indicatô hunc in finem fonte, tum vulgarium aliquot Vocum Hungaricarum, tum aliorum multorum Nominum, in quibus sunt: Scytha, Hunnus, Hungarus, Magyar, Jász, Athila, Hercules, Ister, Amazon &c. Opus hactenus desideratum ... Pars Prima et Secunda. U. ott, 1693.
8. A jó lelkiismeretnek maga mentő tanubizonysága. Kassa, 1694. (Egy példánya sem ismeretes).
9. A tévelygő juhról való Praedikatzio. Nagy-Szombat, 1694. (Bod szerint írta és elmondotta, midőn a római kath. hitre általtért. Egy példánya sem ismeretes).
10. Apologeticum Bonae Conscientiae Testimonium; De Pacifico Studio. Quo Franciscus Foris Otrokocsinus, Hungarorum Helveticae Confessioni addictorum quibusdam in locis suo tempore, ac proximè Cassoviae Pastor in Spiritualibus, Contra sinistre judicantes protestatur, se non aliter, quam unicè validis è Scriptura Sacra depromtis argumentis permotum esse è Deo, ad dandam Ecclesiasticae Paci Catholicae operam; Insinuans ijsdem, id quod hic in bonum eorum spectat. & quod aequissimum est. U. ott, 1694.
11. Examen Reformationis Lutheri et Sociorum Ejus Ab An. D. 1517 factae; Justum, modestum, pacificum, animaeque in salutem necessarium, Quo ostenditur, Lutherum ejusque Socios non fuisse veros Reformatores a Deo specialiter missos; ac proinde non eorum Reformationem esse Dei verbo & Fidei veteris Ecclesiae Orthodoxmae conformem: Quodve hâc ratione, Viam Pacis & Unionis cum Ecclesia Romana salutarem, ... aperuit. Quam ut alii quoque Protestantes videant, & sequantur: validis rationibus, modestè, candidè & solicitè agit Author. U. ott, 1696.
12. Laetum ad Lugentes Sion Nuncium. Quo ex Isaiae XXX. v 28. Ostenditur instrare tempus amplissimae Lucis Spiritualis In Ecclesia Christiana; Nec non Conversionis Turcarum, Et tot Vulnerum Scissionumque Ecclesiae Sanationis, per Christianorum Unionem futurae. Insuper, Specialius primaria in pectoribus Protestantium obstacula cogitandae Pacis & Vnionis cum Romano-Catholicis ineundae, amoventur. U. ott, 1696.
13. Roma Civitas Dei Sancta. Seu, Opusculum tale, Quo Juxta ductum. Psalmi XLVII-mi (al. XLVIII.-vi) ostenditur, quod per veterem literalem Jerusalem & Sion, (sensu strictiori) Romanae Urbis Ecclesia, ut aliarum Ecclesiarum Caput fuerit praefigurata. Demum, ad Protestantes Epilogus salutaris vertitur. U. ott, 1698.
14. Róma Istennek Sz. Városa. Avagy, Olly Munkácska, Mellyben a 47-dik (máskép 48-dik) Sóltárnak vezérlése szerint, meg mutattatik, hogy a régi betű szerint való Jerusalemen és Sionon (szorossabb értelemben) a Róma-város-béli Ecclesia, mint egyéb Ecclesiáknak Feje példáztatott. Végre, a Protestánsokhoz, idvességes bé rekesztőbeszéd fordíttatik. U. ott, 1698.
15. Breve Specimen Introductionis In Jurisprudentiam Methodicam. Unà cum annexa suis locis Succincta Juris Canonici Collatione cum Jure Civili. Huic subnectitur, Experimentum Reductionis Juris Hungarici Ad Suos Fontes In aliquot Exemplis. U. ott, 1699.
16. Isten előtt járóknak tökéletessége; Avagy, igaz kegyességnek és szentségnek úttya; Melylyet az Sz. Irásbúl, és a régi Sz. Atyáknak s-egyéb hiteles Doctoroknak tanításokbúl, hüséges munkával le-irt ... Hogy az idvözülni kivánkozó hívek a Szenteknek példájok szerint, olly Szentséget érhessenek ez életben, melynek vége minden bizonnyal az örök boldogság légyen ... U. ott, 1699.
17. Theologia Prophetica, Seu, Clavis Prophetiarum et Typorum Scripturae Sacrae, Ex ipsa Scriptura S. & SS. Patribus (aliisque eximiis Doctoribus) ita adornata, Ut eâ rectè utentes Scopulos Novitatum, paci & unitati S. Ecclesiae & adversantium evitare, pedes in via Veritatis figere, magnaque de futuris S S. Ecclesiae & Mundi nationum rebus arcana in dies intelligere, & in vera quoque pietate proficere possint: Studiô et labore ... U. ott, 1705. (I. kiadása. Oxonii, 1691).
18. Antiqua Hungarorum Religio Verè Christiana & Catholica, Temporibus Sancto Stephani, Primi eorum Regis Christiani ab ipsis suscepta, & ab eodem Sancti Rege, Filio suo S. Emerico per modum instructionis summarie tradita: Nunc vero Cum debita illustratione & explicatione, pro meditanda & maturanda sancta christianorum in Fide Unione, DD. Hungaris, ac praesertim DD. Protestantibus utriusque Partis, modesté & cum sincero aeternae salutis eorum desiderio, Sub auspiciis, & cum Consensu speciali Celsissimmi ac Rev. principis & Dni Pauli Szecseni, Archiepiscopi Colocensis proposita ... U. ott, 1706.
19. Sanctus Joseph Patriarcha, Ut Vir Deo charus. ac diversis Praerogativis, (Futurorum significativis) ab eodem donatus, Et ut Speculum Magnarum Virtutum, Inprimis Clementiae & Charitatis perfectae, ac etiam Exemplum Validae Consolationis in adversis, de iisdem suo tempore superandis, Ex Codice Sacro succincte descriptus... Viennae, 1711. (Eredeti kézirata a m. n. múzeumban.)
20. Media vitae prolongandae. Seu, opusculum, quo, praemissa expositione textus psalmistae, dies super dies regis adjicies, &c. docetur, quibus mediis vita fidelium, inprimis regum & principum ita prolongetur, ut hic Deo, s. ecclesiae, & reipublicae christianae diu vivant, ac demum aeterna in coelis beatitudine perfruantur; inter quae media, ultimo loco, sanctae pacis & unionis christianorum laboriosum studium, ut summo hoc tempore necessarium traditur & suadetur. U. ott, 1712.
21. Princeps Nadib Christus in suis principibus. Seu tractatus, quo, ex Isaiae cap. 32. v. 8. explicato, ostenditur, Christum Dominum, ut summum principem, Nadib per Isaiam dictum, ultimisisce temporibus suscitaturum tales populi sui eximios principes & ductores utriusque status, quos ipse plene inhabitabit, per eosdemque magnifica & principe digna aget in populi sui bonum; et quod inter eos, primarius erit pastor ecclesiae visibilis; sub quo, juxta Joan. 10. v. 16. (sensu pleniori) unum ovile futurum est. Exaltationi gloriosae piorum principum utriusque status, ac verae emendationi populi christiani maturandae & promovendae inserviens. Ugyanott, 1716.
22. Bellum sacrum, juxta scripturas propheticas, contra hostes s. ecclesiae, sancte, et cum felici successu gerendum. Seu, tractatus, quo ex sacris prophetiis docetur, per christianos diversarum partium erga se invicem conciliandos, & ad mutuam concordiam adducendos, hostes s. ecclesiae internos & externos, specialius turcam, utpote novum Assyrium, novumque Moab certo debellatum iri: ubi tempus etiam quoddam novi Moab (ex Isaia) tangitur explicatur; deque optata contra hostes illos vicioria obtinenda, modi per aliquot puneta piorum instructionum, ad decorem & gloriosam s. ecclesiae dilatationem spectantium, traduntur. U. ott, 1717.
Gyászverse van a Ferialis Ac Inopinati Occasus ... Juvenis D. Johannis Raatz Beszermenyi, ... Stephani Kvn Senioris ab Osdola ... rapido Viadri ad Uratislaviam flumine, 1687. die 4. Julii (fato coclesti) suffocati ... Memoria. Ultrajecti, 1677. cz. munkában.
Kézirati munkái a magyar n. múzeumban: Furor Bestiae contra testes Jesu Christi in Hungaria horumque victoria divinitus data; sive partorum Hungaricorum, Christo fidelium varia calamitas speciatim vero multorum inaudita mortificatio, dunq. captivitas, a pontificiae ecclesiae praelatis inflieta; una cum perseverantia eorum coelitus donata et liberatione superstitum desiderata breuiter et succincte descripta. Accedit Kocsy Valentini: Narratio brevis de opressa libertate Hungaricarum ecclesiarum, 4rét 342 I. XVII. századbeli másolat. Ugyanez: Anno 1777. in usum sui posteritatisq. suae describi curavit n. Stephanus Peter Halasino cumanus. 4rét 109 levél; De morte crudeli & violenta novemdecim martyrum. Végén: Scribebam anno reparatae Salutis 1676. die 25. Novembris, 4rét 22 levél. Egykorú másolat (az előbbeni munkának végső része).
Czvitinger, Specimen 147. lap.
Bod, M. Athenas 205. l.
Horányi, Memoria II. 711. lap.
M. Kurir 1791. 1481. lap.
Annalen der Literatur. Wien, 1803. Intelligenzblatt 24. sz.
Bartholomaeides, Comitatus Gömör. 422. l.
Katona, Historia Critica XXXVIII. 877. l.
Fejér, Historia Academiae 42., 43. lap
Pauer János, Az egyházi rend érdemei. Székesfejérvár, 1847. 435., 439. I.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 347. lap
Sárospataki Füzetek 1860. 318., 1863. 258. l.
Nagy Mihály, Szatmárnémeti történetei. Szatmár, 1861. 171. l.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom Története.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár, I., II., III. 1. és 2. rész
Rácz Károly, A pozsonyi vértörvényszék. Sárospatak, 1874. 137. l.
M. Könyv-Szemle 1878. 236., 1881. 120., 1886. 230., 247., 1901. 290. l.
Pauler Tivadar, A budapesti egyetem története I. 29. lap.
Uj M. Athenas 546. l.
Figyelő 1885. XVIII. 60. l.
M. Sion 1886, 837. l.
Szabad Egyház 1887. 16. sz., 1888. 13-16. sz.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona VII. 378. l. (Farkas József).
Irodalomtörténeti Közlemények 1896. 445. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 21. lap.
Fallenbüchl Ferencz, Otrokocsi Foris Ferencz élete és irodalmi működése. Esztergom, 1899.