ev. ref. lelkész, Osváth Péter és Virágosi Erzsébet nemes szülők fia; tanult Hódmezővásárhelyen és Debreczenben, hol a hittani tudományokat is végezte; majd Tépére ment rektornak és ennek végeztével Debreczenben kápláni vizsgát tett és külföldi útra ment, de félév mulva Bécsből haza hivatott káplánnak Budai Ezsaiás püspök mellé Debreczenbe. Innét Nagy-Szalontára ment segédlelkésznek Balogh Péter mellé. E minőségben egy évet töltvén, 1837-ben Köte-Gyánra (Biharm.) választották rendes lelkésznek és ugyanez évben szenteltetett fel pappá Debreczenben. 1850-ben Köte-Gyánból Sarkadra választatott el és itt működött 1892. decz. 24. történt haláláig. Több rendbeli egyházmegyei hivatalt viselt; előbb volt tanácsbíró, azután 3 évig esperesi helyettes, 20 évig pedig rendes esperes, miről 1879-ben mondott le. Az 1882. ref. értekezleten Debreczenben és az 1890. szept. 30. Budapesten tartott lelkészi értekezleten korelnök volt. 1887-ben 50 éves lelkészségének jubileuma volt Sarkadon, midőn egyháza olajba festett arczképével ajándékozta meg.
Munkái:
1. Halotti elmélkedés, melyet a szülés fájdalmaiban elhunyt Tóth Sára, nemes Leelössi István sarkadi közbirtokos b. e. neje felett tartott máj. 28. 1851. Nagyvárad.
2. Emlék-beszéd, melyet néh… Boros-Jenői Tisza Lajos ur gyász-ünnepélyére készített s hívei gyülekezetében elmondott aug. 31. 1856. Debreczen, 1857.
3. Halotti ima. Debreczen, 1863. (Imák és beszédek… Tisza Lajos özvegye széki Teleki Juliánna grófnő végtiszteletekor. Révész Bálint püspök és Révész Imre beszédeivel együtt).
4. Lelkészi beiktató beszéd, melyet tartott B.-Böszörményben 1876. márcz. 26. Debreczen.
Van még két egyházi beszéde a Mennyei Lépcső cz. gyűjtemény II. és III. füzetében.
Petrik Bibliogr.
Közpapok Lapja 1891. 14. sz. arczk. és gyászjelentés.