főispán és tábornok, O. István báró jász-kun kapitány, kir. táblai ülnök és Petrovay Zsuzsánna fia, szül. 1718. aug. 9.; a leggondosabb nevelésben részesült. Midőn Mária Terézia trónra lépett és hét oldalról megtámadtatott trónkövetelő ellenségeitől, O. is 1741-ben ama nemes magyar ifjak sorába lépett, kik önként gyülekeztek királynéjuk védelmére, s résztvett az örökösödési s hétéves háborúban; kitüntette magát Drezdánál és Berlinben volt Hadik gróffal és Beleznay tábornokkal, benső barátjával. Áldozatkészsége további jeléül 1756. jász-kun és hajdu legényekből saját költségén lovasezredet állított és szervezett és ezzel a királynő figyelmét és hálaérzetét még inkább magára vonta. A béke megkötése után tábornoki ranggal lépett ki a hadseregből. 1764-től polgári hivatalokban szolgálta hazáját, 1767. szept: 18-tól mint Abauj vármegye főispáni helytartója, majd mint főispánja 1784-ig, miközben a szent István-rend középkeresztjét is megkapta, s ő iktatta be az ugocsai főispánságba Teleki József grófot. Elöregedve 1784-ben lemondott főispáni hivataláról; ezután részint Pesten, részint Tarna-Örsön lakott, hol tetemei nyugosznak. Meghalt 1789. júl. 28. Pesten.
Czikkei, beszédei, levelei és költeményei a M. Hirmondóban (1782. 95. Beszéde gróf Teleki József Ugocsa-megyei főispán beköszöntésekor), a M. Musában (1788. III. Levele: Pest, Szent András hava 20.), az Orpheusban (II. 1790. Bucsuzása Abauj vármegye rendeitől Kassán. oct. 14. 1784.); a Magyar Museumban (I. Wieland Agathonjának utolsó könyvéből, Bold. báró Orczy Lőrincz fordítása, fels. Katharina orosz császárné törvény-könyvéből, mely 1776. orosz Pétervárott nyomtatódott, és levelei Kazinczyhoz: Tarna-Eörs 1785. nov. 5., 1786. nov. l.); Uj M. Muzeumban (1853. I. Levelei Kazinczy Ferenczhez 1785. okt. 5., 1786. nov. 1.).
Munkái:
1. Onomastica corona spect. ac generoso dno Stephano Orczi de eadem. A propensa filii obligatione ipso festo S. Stephani regis oblata. Anno quo: QVaeCVnqVe sVnt Vera, qVaeCVnqVe IVsta, qVaeCVnqVe sanCta qVaeCVnque aMabILIa CogItetIs. Budae, 1730.
2. Mátra hegyei között mulatozó nimfáknak éneke, melyet a… herczeg Barkóczy Ferencz Magyarország herczeg primásának esztergomi érsek úrnak mintegy búcsúzó képpen szomorodott szível mondának. 1761. eszt. Hely n. (és Nagyszombat, 1765).
3. Költeményes holmi egy nagyságos elmétől. A költeményes gyűjtemény öregbedésére a nagyságos szerzőnek különös engedelmével közre bocsátotta Révai Miklós. Pozsony; 1787.
4. Mélt. l. báró Ortzi Orczy Lőrincz úrnak Nagy-Szőllősön 1782. esztend. mindszent havának 15. napján gr. Széki Teleki József úrnak Ugotsa vármegyei főispányi hivatallyába lett bé-iktattatása alkalmatosságával elmondott beszéde a gróf Teleki József úr arra tett feleletével edgyütt. Pest.
5. Két nagyságos elmének költeményes szüleményei. A költeményes gyűjtemény öregbedésére a nagyságos szerzőknek egyező akaratjokból közre bocsátotta Révai Miklós. Pozsony, 1789. (Barcsay Ábrahám költeményeivel és Révai verses ajánlásával).
Arczképe: rézmetszet Mannsfeldtől és Stunder festménye után rézmetszet Ehrenreichtől Budán.
Orpheus I. 1790. 81. (Nekr.), 138. l.
Hadi Történetek I. 1789. 104. l.
Alexovits Vasul, Halotti beszéd. Pest, 1789.
Katona, Historia Critica. Budae, 1810. XL. 718. lap.
Erdélyi Museum 1815. III. 174. l.
Zsebkönyv 1821. Névaláírása.
Hazai Vándor 1832. 9. l. arczk.
Pesti Napló 1855. 59. sz.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 346. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 239., 241. l.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom története és Költészet története.
Figyelő (Szana) 1876. (Péchy Imre).
Figyelő (Abafi) VII, XI-XV., XXI., XXII., XXVI
P. Napló 1876. 83. sz.
Fővárosi Lapok 1877. 76. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Hon 1880. 75., 76. sz.
Kassai Lajos, Báró Orczy Lőrincz emlékezete. (Székelyudvarhelyi r. kath. főgymnasium Értesítője 1889.).
Egyetemes Philologiai Közlöny 1890.
Kazinczy Ferencz Levelezése III-XII. (Levelei sat.).
Irodalomtörténeti Közlemények 1893., 1899.