főispán, cs. kir. kamarás, előbbinek testvéröcscse, szül. 1750. ápr. 14.; Egerben kezdette tanulását és Bécsben folytatta; 23 éves korában a kassai kamaránál tanácsos lett, 1783. a temesvári kir. kamara administrátora; 1785-ben Pesten ugyanezt a hivatalt viselte. 1787-ben valóságos belső titkos tanácsos lett és a kir. helytartótanács egyesíttetvén a kir. kamarával, annak első tanácsosává neveztetett ki. Az 1790. országos banderiumnak Budán fővezére volt. 1792-től a kir. udvari kamara másodelnöke volt. 1806-ban nyugalomba vonult és a szent István-rendet kapta. Az Orczy-kertet, melyet ő alkotott, Pest városának ajándékozta. Meghalt 1807. ápr. 15. Pesten.
Beszédei a Hadi és más nevezetes Történetekben (1790. II. 613., 626., 1791. IV. 150., 154. lap).
Munkája: Orczy László kir. biztos beszéde, Ürményi Józsefnek Fehérmegye főispáni székébe lett beiktatása alkalmatosságával 1802. szept. 4. (Három beszédek. Veszprém).
Levele: Pest, 1802. aug. 4. (a m. n. múzeumban).
Hazai s Külföldi Tudósitások 1807. I. 33. sz.
Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1807. 32. sz.
Gemeinnützige Blätter 1826. 96. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 239., 242. l.
Petrik Könyvészete II. 70. Iap.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 468. l.
Kazinczy Ferencz Levelezése III, V. VII, IX., XII.
Irodalomtörténeti Közlemények 1899., 1901.