prépost, nyug. iskolai igazgató, O. Ferencz polgár és Puskás Apollonia fia, szül. 1823. aug. 1. Szegeden; tanulmányait szülővárosában kezdette, a gymnasium V. és VI. osztályát Temesvárt, a VII. és VIII. osztályt pedig Szegeden végezte; ekkor a csanádegyházmegyei papnövendékek közé lépett; egyházi elöljárósága a theologia hallgatására a bécsi Pázmáneumba küldte, hol 1841-1845-ig tanult. Visszatérve 1845. aug.-tól mint a káptalan jegyzője működött. 1846-ban pappá szenteltetett és három hónapig Uj-Bessenyőn mint segédlelkész szolgált, majd a püspöki udvarhoz hívták be, hol mint levéltárnok és szentszéki aljegyző, később mint irodaigazgató s titkár, 1852 óta pedig egyúttal mint szentszéki ülnök működött. A szabadságharcz idejét Lonovics püspök, majd Temesvár ostromzárlata idején Róka József püspöki helyettes mellett Makón, később Fábry Ignácz és Csanády Sándor püspökök mellett Temesvárt élte át. A Bach-korszak alatt az egyházmegye s a papság jogait az idegen kormányszék ellenében erélyesen védelmezte. 1854. decz. Földeákra (Csanádm.) ment plébánosnak. Az árvíz által sokat szenvedett helységben 1857-ben új templomot, 1861-ben iskolát, a temetőben 1864-ben kápolnát építtetett. Az 1863. aszály alkalmával a parochián népkonyhát állított fel. 1869-ben a földeáki iskola részére 1000 frt alapítványt tett; ugyanekkor a m. tudom. akadémiának is küldött ezer forintot, melyhez 1872-ben még 200 frtot csatolt, mely összeg kamatai Oltványi-alapítvány czímmel magyar történelmi művek pályadíjára fordíttatnak. Időközben többször külföldi utazást is tett, így 1857-ben a nemzeti tüntetés alkalmával a Scitovszky János herczegprimás vezetése alatti máriaczelli zarándokok zászlóvivője volt; utazott Szász- és Poroszországban, Hollandiában, Belgiumban, Francziaországban, Svájczban, mindenütt a népiskolákat és az apáczák intézeteit tanulmányozva; 1877-ben Olaszországban tett nagyobb utazást. Az 1869. júl. 21. elhalt Oltványi István nagyprépost végrendeletének végrehajtására Szegedre küldetett, hogy ott az erre rendelt alapítványból az apácza-iskolát felállítsa. Midőn Csanádmegyét elhagyta, Földeákon egy az apáczák által vezetendő leányiskola építésére 2000 frtot adományozott. A helység előljárósága kegyelete jeléül 1887-ben tanácskozási terme részére arczképét lefestette. 1891-ben plébániai javadalmáról is lemondott és a község 1896-ban díszpolgárrá választotta meg. A nagybátyja alapítványából Szegeden létesült leányiskolát és nevelőintézetet 1873. okt. 25. megnyitotta, melyet több ízben nagyobbított és már 1874-ben saját költségén a szegény sorsúak részére egy három osztályú ingyenes leányiskolát állított ugyancsak az apáczák vezetése alatt, melyet 1886. és 1897-ben a IV. és V. osztályokkal egészített ki. Ezen ingyenes népiskolákat a város közönsége is évek óta jelentékenyen segélyezi. 1878-ban a Szeged-alsóvárosi temetőben az elhunyt apáczák részére sírboltokkal díszes kápolnát emeltetett. Az 1879. árvíz alkalmával O. Oraviczára menekült, hol egy 11 szobás épületet 12 holdas kerttel vásárolt és azt, midőn 1880-ban visszatért Szegedre, szintén apácza-iskolának engedte át oly feltétellel, hogy az apáczák neki ezer forintot fizettek ki s ötezer vételárrészlet után a kamatokat a szegedi s földeáki apáczáknak fizetik. Mint a szegedi apácza-iskolák igazgatója összes tevékenységét a vezetése alatt álló intézetek emelésére fordította. Az intézetet a király (1883. okt. 15.) is meglátogatta. Huszonhét évi buzgó szolgálata után, mi alatt 40 ezer forintot meghaladó költséget fordított az általa létesített iskolákra, az 1900. év végén igazgatói állásáról lemondott és nyugalomba vonult. 1896-ban aranymiséjét Mária-Czellben tartotta meg, mely alkalomból a Csanádi káptalannál 120, 000 korona alapítványt helyezett el, melynek rendeltetése halála után lesz nyilvános; de ezen felül a szegedi árvaházra tett alapítványát ezer koronával növelte. 1872 óta Szeged város törvényhatósági bizottságának tagja. Az egyházi és tanügyi téren szerzett érdemeiért IX. Pius pápa 1862-ben titkos kamarásának nevezte ki, 1877. a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, 1882. a jeruzsálemi szent sír lovagrend középkeresztjét, 1898. pedig a III. osztályú vaskoronarend lovagkeresztjét és 1880-ban a csúthi préposti czímet kapta.
Első czikkei a Religio és Nevelésben (1845) jelentek meg "-a" jegy alatt és azóta több hírlapba s folyóiratba, de különösen a szegedi helyi hirlapokba írt czikkeket; a M. Sionban (1863-64. Történelmi emlékek a csanádi püspöki megyéből, 1866. A földeáki plébánia története); a temesvári régészeti és történelmi Értesítőben (1888. Bánáti telepítvények a múlt és jelen században, A magyar Pálos-rend a Csanádi püspöki megye területén).
Munkái:
1. Erläuterungen über das erste Programm des Lyceal-Gymnasiums zu Temesvár. Temesvár, 1851.
2. Vegyes házasságok és az új polgári törvénykönyv. Temesvár, 1854.
3. Privilegium fori és az új polgári s büntető codex. Temesvár, 1854.
4. Menyország királynéja. Salve Regina. Népszerűleg magyarázva O. P… által. Pest, 1857.
5. Vegyes házasságok. Temesvár, 1857. (Ismert. Budapesti Hirlap 1858. 58. sz.).
6. Acta Synodalia. Temesvár, 1859.
7. A csanádi püspöki megye birtokviszonyainak története. Szeged, 1867. (Ism. Egyházi Lapok).
8. A római kath. egyház és a parlament Magyarországban. Temesvár, 1871.
9. Tájékoztató útmutatás a kereseti jövedelemadónak bevallása és felebbezése iránt. Temesvár, 1876. (2. bőv. kiadás 1876., 3. bőv. k. Tájékozó útmutatás a különféle egyenes-adók bevallása és fölebbezése iránt Magyarországban cz. Temesvár, 1877. Ism. Irod. Szemle és Községi Jegyzők Közlönye 1888., a temesvári Havi Közlöny 1902. decz. Németűl: Temesvár, 1876.).
10. Egyházi beszéd, melyet nagys. és főt. Kremminger Antal csöppöfői prépost, Szeged-belvárosi lelkész… 50 éves áldozársága ünnepén 1876. okt. 26. elmondott. Szeged, 1876.
11. Tanügyi Értesítő a szegedi apáczatanintézetről. Temesvár, 1878-tól 1900-ig, húsz füzet.
12. Tájékozó útmutató a bélyegilleték és illetékegyenértéki adó iránt. Temesvár, 1881.
13. Egyházi beszéd a földeáki apácza-zárda és iskola beszentelése alkalmával. Temesvár, 1881.
14. A jeruzsálemi szent sír és lovagrendjének rövid története. A szerző arcz- és Jeruzsálem város térképével. Temesvár, 1882.
15. Földeák község történelme. Makó, 1883.
16. Egyházi beszéd, melyet a szegedi új vashídnak 1883. szept. 16-án történt fölszentelése alkalmával tartott. Szeged, 1883.
17. A népoktatási ügy Magyarországban. Temesvár, 1884.
18. Szeged, a nagy kath. város egyik nyílt sebe. Tájékozásúl ez ügyre nézve. Temesvár, 1884.
19. Emlék-gyászbeszéd, melyet boldog emlékű dr. Kremminger Antal temetése alkalmával a Szeged belvárosi szentegyházban 1885. febr. 6-án tartott. Temesvár, 1885.
20. Szegedi különlegességek. Válaszul a bírálóknak. Temesvár, 1886.
21. Játékok és szavalmányok tanulók számára. Temesvár, 1885 és 1890. Két füzet.
22. Javaslat az alsó clerus párbér- és congrua-rendezése ügyében. Közli Alföldi Kleofás. Temesvár, 1884.
23. Tájékozás a kegyúri jog iránt. Temesvár, 1886.
24. Fenyőfa mint karácsonyfa. Karácsonyi szavalmány. Temesvár, 1886.
25. A szegedi plébánia és a t. piarista atyák szegedi krónikája. (Papp János), A piaristák Szegeden 1720-1886. cz. könyv bírálatául. Temesvár, 1886. (Ismert. Szegedi Hiradó 274. sz., M. Sion 1887).
26. Tájékozó útmutatás, az egyház, szolgái és alapítványi pénztárak által fizetendő állami adók iránt. Temesvár, 1887. (2. kiadás. Temesvár, 1887.).
27. Salve Regina, a Mennyország királynéjának tiszteletére elmélkedések május hó minden napjára. Temesvár, 1893.
28. Hódolat a királynak. Temesvár, 1897. Aczélm.
29. Oltványi István emlékére a Szeged-alsóvárosi apácza-intézetben tartott hálaünnepély. Temesvár, 1900.
30. Tátrafüredi emlék. Temesvár, 1901. (Költemény és próza. Annak emlékére, hogy 1873 óta minden évben Tátra-Füreden tölti a nyarat. Ism. M. Állam 117. sz.).
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 345., II. 413. lap.
Katholikus Néplap 1869. 50. sz. arczk.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Könyvészet 1886-87., 1901.
Ország-Világ 1888. 3. sz. arczk.
M. Sion 1889. 701. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 427., XVIII. 375. l.
A katholikus Magyarország. Bpest, 1902. 920., 926. l. arczk. (Album).