nagyváradi görög kath. püspök, szül. 1839. decz. 25. Szintyesten (Krassó-Szörénym.); középiskoláit Oraviczán és Lugoson, a theologiát Balázsfalván végezte, honnét további tanulmányok végett Bécsbe küldték a szent Borbála kollégiumba. 1860-ban visszatérve, a csak akkor létesült lugosi püspökséghez került levéltárnoknak, utóbb titkárnak, egyszersmind a lugosi gymnasiumban díjtalanul tanította a rumén nyelvet és irodalmat. Az akkori püspök Dobra Sándor nagyon megkedvelte s titkárává nevezte ki. Gyorsan emelkedett ezentúl és 1868-ban már pápai kamarás lett. 1870. jan. 25. lugosi püspökké nevezték ki. Előzékenységével mindenkit megnyert és mindenkinek parancsolni tudó föllépése megszüntette megyéjében a rumén túlzók izgatásait. 1873. szept. 23. nagyváradi püspök lett és a király a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki. Sokat tett a szegény papok segélyezésére, kiket plébániák, iskolák építésében segített; Belényesen a gymnasiumban működő tanárok fizetését a sajátjából javította. A nagyváradi görög kath. püspökség százéves fennállása ünnepén, 1877. jún. 3-án a Ferencz József-rend nagy keresztjét kapta. Meghalt szélütés következtében 1877. nov. 29. Nagyváradon.
Czikke a Foaia pentru minte anima si literaturában (1858. Sinkai Gábor György élete, ruménül). Fiatalabb korában írt egy rumén irodalomtörténetet (ezt azonban nem ismerem).
Magyarország és a Nagyvilág 1872. 22. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1877. 50. sz. arczk.
Márki Sándor, Bihari román írók. Nagyvárad, 1880.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 426. l. (Costa János) és gyászjelentés.