ág. ev. lelkész, szül. 1611. decz. 13-án Nagy-Disznódon, hol atyja Oltard János szintén lelkész volt; Nagyszebenben tanult és 1632. nov. 17. külföldi akadémiákra ment, még pedig, miután Németországban akkor a 30 éves háború dúlt, Lengyelországba; decz. 3. érkezett Krakkóba, 1633. jan. 9. Danczigba és 21. Königsbergbe; azonban a szükséges segélypénzzel nem levén ellátva, kénytelen volt innét 1634-ben ismét Danczigba visszatérni; itten a Woltringen-féle családnál nyert házi tanítói állást; egyszersmind egyetemi tanulását is folytathatta. 1636-ban visszatért hazájába s júl. 14. érkezett Nagyszebenbe. 1637. jan. 14. ugyanott gymnasiumi rektor lett, mely hivatalát: De oculo vidente, aura audiente a Domino, Prov. XX. 12. cz. beszéddel kezdte meg. Különösen kitűnt szónoki tehetségével. A lelkészek hiánya miatt 1638-ban a nagyszebeni városi tanács meghívta csütörtöki hitszónoknak, mely tisztét aug. 5-től a következő évig viselte, midőn máj. 26. archidiakonus lett. 1641. márcz. 7-én a keresztényszigeti lelkészi állást foglalta el. Midőn Rihelius Péter meghalt Nagyszebenben, 1648. nov. 22. őt hívták meg helyére városi lelkésznek, hol decz. 20. tartotta első beszédét. Az ő idejében szűntek meg az ottani boszorkánypörök. A nagyszebeni Rákóczi-féle ostrom után 1660-ban pestis dühöngött a városban, melyben O. két fia meghalt és okt. 6. a járványnak ő is áldozata lett. Könyvtárát az iskolai könyvtárnak hagyta.
Munkái:
1. Concio Solennis & extraordinaria, Complectens initia & progressum reformationis primae Ecclesiarum Saxonicarum in Sede Cibiniensi, in Transylvania constitutarum. Elaborata & habita Cibinii Anno 1650. ipsa Dominica Jubilate quae erat dies 8. Maij, dum ibidem Visitationem Ecclesiarum Saxonicarum, ordiretur & auspicaretur bono cum Deo, Rev. & Clar. Vir. Dominus Christianus Barthius Pastor Birthalbensis, Episcopus & Superintendens earundem. Cibinii, 1650.
2. Album Oltardianum. 1526-1659. Kronstadt, 1860. (Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens. Neue Folge 1-49. l. kiadta Trauschenfels Jenő. Az eredeti kéziratot Henne Xaver Ferencz gyulafehérvári prépost 1831-ben adta át Kemény József grófnak. Ezen Album első részét Scheerer-Nyirő, máskép Oltard András, a család törzsfője írta 1526-52-ig, melyben az író ragaszkodását az ausztriai uralkodó-házhoz tünteti fel; kevés történeti érdekkel bír ennek folytatása fiától, O. Páltól, 1552-től 1576-ig; a III. részt Scheerer András fia Márton jegyezte fel 1576-1591-ig, s ez többnyire családi eseményeket tartalmaz; ellenben a IV. részben, mely az előbbeninek fiától, Oltard Jánostól származik az 1591-1629. évekből, érdekes dolgokat jegyzett fel; végre O. János fia O. András 1630-tól 1659-ig írta naplójegyzeteit, melyek az utolsó évit kivéve, családbeli születési s halálozási eseteket tartalmaznak. Kemény József gróf az eredeti Albumot lemásolta, előszóval és az Oltard család genealogiájával látta el; ezen másolatból, a genealogiát kivéve, adta ki Trauschenfels).
Oltardnak vannak még közérdekű följegyzései a Matric. Cibin. 1649. cz. jegyzőkönyvben.
Benkő, Transsilvania. Vindobonae, 1778. II. 433. l.
Seivert, Johann, Nachrichten. Pressburg, 1785. 300. l.
Trausch, Schriftsteller Lexikon III. 28. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 204. l.
Allgemeine Deutsche Biographie. XXIV. 343. l. (Teutsch, G. D.).