bölcseleti doktor, munkácsi görög kath. püspök, valóságos belső titkos tanácsos, O. István püspök testvéröcscse, olsaviczai (Szepesmegye) származású; 1720-ban Nagyszombatban logikus volt; a theologiát is ugyanott hallgatta; a Bazil-rendi szerzetbe lépett mint világi pap és 1725-ben fölszenteltetett. Előbb munkácsi parochus, majd Olsavszky István és Blazsovszky püspökék vikáriusa volt. 1743. febr. 18. Erdődy gróf egri püspök általános vikáriussá nevezte ki s azon év márcz. 12. mint a csernekhegyi zárda főnöke egyszersmind munkácsi püspök lett és Munkácsra költözött. XIV. Benedek pápa 1743. szept. 6. apostoli vikáriussá nevezte ki. Bár a nyolcz polit. vármegyére kiterjedő munkácsi egyházmegyéjében hívei túlnyomóan orosz anyanyelvűek voltak, ő a magyar nyelv terjesztésében és általánossá tételében folytonosan fáradhatatlanul buzgólkodott. A görög nem egyesült vallásuaknak az unióhoz való visszatérítésére az utat ő egyengette, sőt elkészítette. A munkácsi püspöki lak építését 1752-ben megkezdette, de nem fejezhette be teljesen. Sok egyenetlensége volt Barkóczy Ferencz egri püspökkel, ennek a munkácsi püspökség dolgaiba való beavatkozása miatt. Meghalt 1767. nov. 5. Munkácson.
Munkája: Sermo de sacra eccidentalem inter et orientalem ecclesiam unione quo M. M. O. episcopus Rossensis… occasione suae cum r. decreto visitationis, comitatus Szathmariensis populum per Sarabaitam, quendam, qui Sophronium se nominabat, ad Schisma concitatum, et relapsum, anno 1761. ad reassummendam sacram unionem, cum optato successu, exhortatus est. Tyrnaviae, 1761. (Magyarul: A szeretet kötele, az az: A napkeleti és napnyugoti anyaszentegyház között való egyességről lött beszéd. Deákból magyarra forditotta és megbévítette egy pécsi püspöki megyéből való pap (Lethenyei János). Pécs, év n. Németül: Bécs, 1765., oroszul (Poczajoviae, 1765) is megjelent).
Katona, Historia Critica XXXIX. 986. l.
Lehoczky Tivadar, Beregvármegye Monographiája. Ungvár, 1881. II. 151. lap.
Petrik Bibliogr.
Felvidéki Sion 1891. 15. sz.