királyi törvényszéki biró, O. Márton beregmegyei uradalmi tiszttartó és Klinkó Mária fia (a család 1754-ben régi magyar nemességét megújító oklevelet kap), szül. 1848. aug. 25. Zsdenyován (Beregm.). A gymnasiumot Ungvárt végezte, a hol családi alapítványon a papok fiainak nevelőintézetében volt teljes ellátása. Ezután az orvosi pályára készült; de három egyetemi tanév befejezése után azt elhagyva, a jogi pályára lépett. Az I. és II. évi jogi tanfolyamot Máramaros-Szigeten végezte és ugyanekkor négyesi Szepessy Mihály kincstári jószágigazgató gyermekei mellett nevelőül volt alkalmazva. A III. évi jogi tanfolyamot Egerben végezte. 1874-ben Budapestre került az igazságügyminiszteriumba segédfogalmazónak, a honnan néhány év mulva Beregszászba kir. alügyésznek nevezték ki. Néhány év alatt Sátoralja-Ujhelyt, Szatmárt, Nyitrán, Aranyos-Maróthon, Trencsénben és más helyütt is alkalmazták a felgyűlt anyag feldolgozására kisegítőnek. Az 1883. évben Szabadkára került, hol 1885-ben kir. törvényszéki bíróvá lett, és itt 1903. júl. 3-án bekövetkezett haláláig szolgált. A közös hadseregnél, az egyéves önkéntesség után, hadnagynak a Mollináry gyalogezredhez nevezték ki; a honvédségnél főhadnagy lett.
Budapesten tartózkodása idején a Vadnay Károly által szerkesztett Fővárosi Lapok állandó munkatársa volt és e minőségébén a lap részére sok Elbeszélést írt, melyeket Bereghy Jenő és Munkácsi Jenő néven közölt. Vidékre kerülve, mindenkor az illető vidéki lap munkatársa lett és ezekbe is szépirodalmi, prózai munkákat írt; a Fővárosi Lapokkal való összeköttetését azonban mindaddig fenntartotta, a míg szerkesztője Vadnay Károly volt. Több színdarabot is írt, a melyeket vidéki színpadokon adtak elő; több vidéki társulatnál ő maga is mint műkedvelő többször föllépett.
Testvéröcscsének Olsavszky Lajosnak szíves közlése.