orvosdoktor, előbbinek fia, nagy-szebeni származású; tanult u. ott és Bécsben, hol 1844-ben orvos- és sebész-doktori, majd szemész- és szülészmesteri oklevelet nyert. 1844-1849-ig ezredorvos volt a szavojai Eugen herczeg-féle dragonyos ezredben; 1849-51-ig tábori orvos a cs. kir. 23. vadászzászlóaljban. 1852. szept.-től a nagyszebeni helyőrségi kórházban működött és csakhamar Tölgyesre (Borszék mellett) vesztegzár-igazgatónak helyeztetett át; innét 1854-ben a Vöröstorony-szoroshoz került, hol 1855-ig működött; ezután ezredorvos lett a 4. ulánusezrednél Brassóban, Nagyváradon sat. 1856-ban ismét visszatért Brassóba, hol 1864 őszéig tartózkodott; onnét Medgyesre, majd Pestre ment, 1866. Mitrovitzba (Horvátőrvidék) és Kolozsvárra helyeztetett át helyőrségi főorvosnak, majd Nagy-Szebenbe s Gyulafehérvárra került hasonló minőségben; utóbbi helyén mint II. osztályú főtörzsorvos 1887-ig működött. Ekkor nyugalomba vonult Brassóba.
Munkája: Die vorzüglichen Methoden, Stein aus der Blase zu entfernen. Inaugural-Dissertation. Wien, 1844.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon III. 28. l.
Szinnyei Könyvészete.
Gusbeth, Eduard, Zur Geschichte der Sanitäts-Verhältnisse in Kronstadt. Kronstadt, 1884. 86. l.