esztergomi érsek, Oláh István (ki a Hunyadiakkal rokon oláh vajda családból származott) és Hunzár Borbála fia, szül. 1491. (sírfelirata szerint) jan. 10. Nagy-Szebenben; a házi nevelés befejezte után szülői a váradi káptalani iskolába adták 1505-12. közt. Befejezvén 17 éves korában tanulmányait, atyja óhajára II. Ulászló király udvarába vétetett fel apródnak. Hivatása azonban az egyházi pályára vitte őt és 1516-ban Szakmáry György pécsi püspök titkára lett és 1518-ban felszenteltetett; csakhamar pécsi kanonok, 1522-ben pedig komáromi főesperes és sz. Péter és Pál oltárának igazgatója lett. 1526. márcz. II. Lajos király a maga és neje titkárává tette. 1527-ben Ferdinánd neki adományozta a fehérvári őrkanonokságot. A szerencsétlen mohácsi ütközet után is Mária királyné mellett végezte a titkári teendőket, sőt midőn Károly császár a németalföldi tartományok kormányzásával bízta meg Máriát, Oláh is vele utazott Belgiumba. Itt tartózkodása alatt a legnevezetesebb külföldi tudósokkal és irókkal ismerkedett meg. A magyar királynők terjedelmes javait Mária királyné birtokában megtartotta. A királyné halála után 1542-ben megvált a királyné mellett elfoglalt állásától, visszatért hazájába és Ferdinándnak udvari kanczellárja lett. 1543-ban a zágrábi püspöki székre emeltetett, 1548. aug. 1. áthelyeztetett az egri püspökségre, míg végre 1533. máj. 7. az esztergomi érsekséget nyerte el. Mint prímásnak első teendője volt az érseki javadalom rendezése. Visszaszerezte az idők zavarai közt feledésbe ment pizétum jogot; visszaváltotta a saját pénzén a turóczi prépostságot, visszavette a nyitrai püspökség zalavári, a szalkai apátság javadalmait. Felügyeletét kiterjesztette az egri püspöki megyére, sőt a husz év óta főpásztor nélkül álló kalocsai egyházmegye vezetését is magára vállalta, a pápa jóváhagyása után. Az országgyűléseken minden tekintélyét, befolyását érvényesítette, hogy a katholikus vallás érdekében törvények alkottassanak. 1557-ben egyházi vizsgálatot tartott az összes érseki joghatósága alá tartozó prépostok, apátok fölött. 1558-ban kinyomatta Bécsben saját költségén a breviariumot papjai részére. 1559-ben egész egyházmegyéjében főesperesi vizsgálatot rendelt el. 1560-ban, valamint a következő években is egyházmegyei zsinatot tartott. 1562-ben kir. helytartóvá neveztetett ki. 1561-ben megtelepítette hazánkban a Jézus-társasági atyákat, megalapította az első papnevelő intézetet, visszaállította azt a jámbor szokást, hogy a B. Szűz tiszteletére este és délben harangozzanak. De főképen halhatatlan érdemeket szerzett a tanügy terén úgy a népnevelés, mint a felsőbb iskoláztatás érdekében kifejtett munkássága által. A pécsi akadémiát még akkor is föntartani igyekezett, mikor itt már a török uralkodott; azért Illicin híres jogtudóst jövedelemmel ellátta s ide kormányzónak nevezte ki. 1558. febr. 20. emelte akadémiai rangra a nagyszombati káptalani iskolát és igazgatását az akkor ott székelő esztergomi káptalanra bízta. Azonban minden fáradsága daczára sem állott hatalmában a reformácziót terjedésében megakadályozni. Már hat évvel halála előtt keserves panaszszal írja a tridenti zsinat atyáihoz: «minden évben tartok zsinatot, de a meghívottak azzal az elhatározással jelennek meg, hogy inkább fognak a papságról, mint a vétkes életről lemondani. Azt is megtettem már, hogy néhányat elűztem, másokat rosszabb javadalomra helyeztem át, hogy igy a többit a rossz úttól elijeszszem, de mind hiába! Legfeljebb azt nyertem, hogy a kiket elűztem, azokat ott tartották kegyuraik s a birtokosok, vagy pedig az eretnekekhez pártoltak át. Innen van aztán, hogy a papság hiánya miatt sokan barmok módjára születnek, élnek s halnak meg, nem lévén senki, a ki nekik a szentségeket kiszolgáltassa s őket a katholikus vallásban oktassa. Krisztus Urunk kinszenvedésére, ki a czélból jött a földre, hogy az elveszett juhokat keresse s az ő legdrágább vérére, melyet az elveszett juhok üdveért ontott, kérlek benneteket szent atyák a többi püspökkel egy szívvel, egy lélekkel, adjatok tanácsot, mit kelljen a bajok s nehézségek közt tenni s feleljetek kegyesen e levelünkre». 1557. okt. végén még egy rendeletet eszközölt ki a királynál a soproni kálvinisták és a keresztség-ismétlők ellen. Midőn azonban a leirat rendeltetése helyére ért, ő már betegen feküdt pozsonyi palotájában, hol 1568. jan. 15. meghalt. Vele a XVI. század egyháztörténetének egyik legkiválóbb embere szállott sírba, a kinek halálát méltán tekintette pótolhatlan veszteségnek a magyar katholiczizmus. Tetemei később Nagyszombatba vitettek. Sírját ezen felirat jelöli: Conditor hoc moriens tumulo Nicolaus Olahi, qui praesul vivens Strigoniensis erat. Alapítványai s jótékony adományai közül fölemlítendők: Nagyszombatban tíz növendék neveltetésére papnevelő intézetet alapított, mely később szent Istvánról neveztetett el; ezen intézet 1553-tól több alapítvány által gyarapíttatott; 1562. júl. 26. tett végrendelete szerint pedig, még két egyházi növendéknek állandó neveltetésére, ezer aranyból álló alapítványt hagyott. 1561. decz. 12. Ferdinánd királytól Lánsér vár és a hozzá tartozó javak fölötti rendelkezésre engedelmet kapott és végrendelete szerint, Sopronmegyében azt a várat és a hozzá tartozó javakat, melyeket ő pénzen Császár Mátétól vett volt, saját unokaöcscsének, Oláh Miklósnak örökségkép hagyományozta; ezeknek kihaltával olykép rendelkezett, hogy a javak adassanak el és három részre osztatván, kegyes czélokra fordíttassanak. Könyveinek egy része maig megvan a kismartoni ferenczrendiek könyvtárában.
Több latin elegiát és alkalmi költeményt írt, melyek nem maradtak reánk. Midőn belga ismerősei koruk szokásának megfelelően költeményekben adtak kifejezést azon veszteségnek, mely Rotterdami Erazmus halála (1536. júl. 12.) által a tudományos világot érte, ő is írt néhány epitaphiumot; majd öszszegyűjtvén több. ily elegikus versezetet, azokat saját költségén Lövenben kinyomatta.
Munkái:
1. Hungaria et Atila, sive de originibus gentis, regni Hungariae situ, habitu, oportunitatibus et rebus bello paceque ab Atila gestis libri duo. Nunc primum ex codice caesareo Olahi manu emendato conjunctim editi. Vindobonae, 1763. (Ebben Ad Lectorem cz. latin költeménye. Atila-ját kiadta már előbb Sambucus: Antonii Bonfinii Rervm Vngaricarvm Decades… Francofurti, 1581. cz. munkában 862-890. l. Ennek bevezetésében említve van O. saját följegyzése: Haec scripta a me fuere Bruxellis XVI. Mai Anno 1536. A munka első része: Hungaria, Bél Mátyás Adparatus… Posonii, 1735. cz. munkája 1-41. l. van kiadva).
2. Catholicae Ac Christianae Religionis praecipua quaedam capita, de Sacramentis, Fide & operibus, de Ecclesia, Iustificatione, ac alijs: …ex purissimis sacrae scripturae, traditionum Apostolicarum, Canonum ac Sanctorum Patrum fontibus deriuata, & in Synodo sua Dioecesana Tirnauiae proposita ac breuiter explicata. Anno M. D. LX. Viennae. (Arczképével és a kép alatt családi czímerével, melyet Hübschmann Donát metszett fára. Ujabb kiadása. Viennae, 166l.).
3. Breviarium secundum usum Almae et Metropolitanae Ecclesiae Strigoniensis, in promotionem Divini cultus et ministerii, denuo impensis Rev. Dni Nicolai Olah. Viennae, MDLVIII. (Ennek első öt levelén van a Chronicon breve; melyet innét Bel M. Hungáriájához csatolt).
4. Genesis filiorum Ser. Reg. Ferdinandi Hung. et Boh… Domini mei Clementissimi ex Ser. Anna Regina natorum. (Kiadta Kovachich, Script. Min. 1798. I. Eredeti kézirata a bécsi cs. könyvtárban).
5. Ephemerides. (Ezeket Pitati Péter veronai csillagász Ephemerideseihez 1552-59-ig írta. Kiadta Kovachich, Script. Min. I. 92-97. l.).
6. Instructio Pastoralis ad Clerum. Tyrnaviae, 1560.
7. Brevis descriptio cursus vitae Benedicti Zercheky sectetarii cancellariae regiae sub Ferdinando I. Conscripta c. a. 1568. (Kiadta Kovachich Script. Min. I. 25. sz.).
8. Oláh Miklós levelezése. Közli Ipolyi Arnold. Bpest, 1875. (Monumenta Hungariae Historica I. osztály 25. kötet az Eszterházy herczeg kismartoni levéltárában levő ívrét 582 lapból álló papir codexből, mely még Oláh életében készült másolat. Ism. Századok 1876. 213. l.).
Czvittinger, Specimen 286. lap.
Bod, M. Athenás 501. lap.
Horányi, Memoria II. 694 l.
Weszprémi, Succincta Medicorum Biographia II. 129. l.
Benkő, Transsilvania II. 333. l.
Kölesi és Melczer, M. Plutarkus I. 144. lap.
Fejér, Historia Academiae 9. l.
Gemeinnützige Blätter 1830. 72. sz.
Árpádia 1833. (Kéziratának hasonmása).
Vasárnapi Ujság 1856. 35., 36. sz. arczk.
Danielik, M. Irók II. 234. lap.
Gróf Kemény József, Történelmi és Irodalmi Kalászok. Pest, 186l. 145. l. (és Uj M. Múzeum 1858 I. 227. l.).
István bácsi Naptára 1865. 63. sz. arczk. (Jedlicska Pál).
Emlékkönyv. Eger, 1865. 282. l.
M. Sion és Uj M. Sion 1867., 1879., 1885. 171., 252. (Kollányi Ferencz), 585., 736. 1886. 836., 1888. 779. l.
Gams, Series Episcoporum 368., 380., 388. l.
Pauler Tivadar, A budapesti egyetem története I. 37. l.
Magyar Könyv-Szemle 1883. (Könyvtára), 1894. 211. lap.
Katolikus Szemle 1887. (Ipolyi Arnold), 1888. (Kollányi Ferencz), 1903.
Paedagogiai Plutarch. Budapest és Pozsony, 1886. arczk. (Márki Sándor).
Beőthy Zsolt, A szépprózai elbeszélés. Bpest, 1886. I. 176. l.
Irodalomtörténeti Közlemények I; III.-VI., XI.
Petrik Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 185. l.
Zelliger Alajos, Egyházi írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 370. l.
Történelmi Tár 1894. 178., 1900. 466. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 1. rész 141., 144. l.
Századok 1897. 894. l. (Békefi Remig).
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 132. l.