nyug. m. kir. kuriai biró, O. György táblabiró és birtokos (kinek atyja Ocskay családi nevét Ocsvayra változtatta, mivel iskolatársai ócskának gúnyolták) és Győrffy Terézia fia, szül. 1819. febr. 4-én Csomafáján (Dobokam.); középiskoláit 1827-től Kolozsvárt végezte, a bölcseletet, jogot és theologiát is ott hallgatta; már 1841-ben lépett ki az iskolából és azonnal fölesküdt kir. táblai irnoknak. Pályája választására elhatározó befolyással volt az 1834. év élénk közgyűléseivel és a kolozsvári országgyűléssel. Wesselényi Miklós, Kemény Dénes bárók, Szász Károly szónoklatai mély benyomást tettek az ifju lelkére. 1842-ben táblabiró lett Kolozs és Doboka vármegyékben. Kemény Zsigmond bárónak és Kovács Lajosnak 1841 után az Erdélyi Híradótól felsőbb intés folytán meg kellett válniok; hogy a lap fennállhatását a kormány meg ne akadályozza, a lap vezetését, Méhes Sámuellel, a lap szerkesztőjével egyetértve, Ocsvayra (ki már az 1841. országgyűlés alatt is munkatársa volt a lapnak) és Vida Károlyra bízták, kik a Méhes neve alatt szerkesztették azt; rövid idő mulva Vida megvált a laptól és O. maga szerkesztette 1848. máj. 30-ig az Erdélyi Hiradót, mely hetenként kétszer jelent meg; azon év júl. 1-től Kolozsvári Hiradó czímmel hetenként egyszeri megjelenéssel szintén ő szerkesztette, kiadta s nyomtatta nov. 16-ig. 1848. nov. 16. után a császári sereg elől ő is kivonult Kolozsvárból és beállott a 31. zászlóaljba közhonvédnek és nemsokára hadnagy lett Bem seregében; de a katonaságtól csakhamar megvált s Bem ösztönzésére megindította a Honvéd cz. lapot 1818. decz. 28-tól Kolozsvárt, mely 1849. aug. 14-ig naponta megjelent; egyidejűleg a statariális biróság tárgyalásaiban is részt vett. A szabadságharcz után négy évig (Máramaros, Bereg, Ugocsa és Szatmár megyékben) bujdosott, de 1853. máj. elfogták és nov. 15 évi vasban töltendő várfogságra ítélték, melyből hármat Josephstadtban (hova 1854. ápr. vitték) ki is töltött. 1857-ben történt megkegyelmeztetése után Kolozsvárra ment, hol az akkor ott székelő nagyenyedi ev. ref. theologiai intézetben a latin és görög nyelvet tanította, majd 1858-61. az erdélyi kölcsönös jég- és tűzkármentesítő társulat ügyeit vezette. 1859-ben egy előre látó és jobb jövőt is reménylő magyar úr összegyűjtötte az iskolát végzett főrendű fiatalságot, hogy hallgassanak előadásokat a közjogból és annak előadására Ocsvayt kérték föl. 1861-ben rövid ideig Doboka vármegye, egy hónap mulva Kolozsvár főjegyzője volt és azon évben a visszaállított jogi fakultáson a hazai törvényeket adta elő s a Kolozsvári Közlönyt szerkesztette (1861. júl. 1-től az év végeig). Az 1865. kolozsvári országgyűlésre Doboka vármegye őt küldte föl képviselőnek és itt reá bízták a fölirat megszerkesztését, melyet decz. 12. az országgyűlésen fel is olvasott. 1865-68-ig országgyűlési képviselő volt, majd az igazságügyminiszteriumhoz osztálytanácsossá neveztetett ki, azután a legfelsőbb ítélőszék erdélyi osztályánál volt biró, később a semmítőszékhez került és 1869-ben, a mikor a kuria megalakult, oda neveztetett ki birónak, s azóta ott működött, a politikai pályától visszavonult és csak hivatalának élt. Majd polgári, majd a bűnügyi osztályoknál működött. 1875-től kezdve a II. büntető tanácsnál végezte a birói, előadói, gyakran elnökhelyettesi teendőket. 1887 nyarán nyugdíjba helyeztetett és ezen év nov. 16-án meghalt Kolozsvárt.
Czikke a M. Sajtóban (1857. 240., 241., 260., 261. sz. Az iparszabadságról) sat.
Naplójegyzeteket is hagyott hátra.
Nevét Ocsvainak írta.
M. Hirlap 1852. 801. sz. (Hadi törvényszéki itélet).
M. Világ 1866. 55. szám.
Vasárnapi Ujság 1866. 2. sz, arczk., 1887. 48. sz. (Nekr.), 1898. 22. sz. arczk.
Országgyűlési Emlékkönyv. Pest, 1868. 128. l. arczk.
1887: P. Hirlap 318., Kolozsvár 270., Fővárosi Lapok 317., Nemzet 322. (Dózsa D.).
Irodalomtörténeti Közlemények 1896. 410. lap, 1898. 446. l.
Ferenczi Zoltán, A kolozsvári nyomdászat története. Kolozsvár, 1896. 110. lap.
Firtinger Károly, Ötven esztendő a magyarországi könyvnyomtatás közel multjából. Bpest, 1900. 188. l. és gyászjelentés.