orvosdoktor, Erdély főorvosa, szül. 1758. júl. 25-én Köszvényes-Remetén (Maros-Tordam.) előkelő székely családból; az orvosi tanfolyamot Bécsben végezte, de a rigorozumokat a pesti egyetemen állotta ki 1787. decz. 13. és 14.; felavatása azonban csak 1788. jan. 22. történt; azután Szamosujvárt volt gyakorló orvos. 1795-ben a pestisjárvány idejében felső kiküldetés folytán 53 községben gyógyított és a himlőoltást ő ismertette meg Erdélyben. 1800-ban Kolozsvárt telepedett le. 1806. okt. 23. nevezték ki Erdély főorvosává. Meghalt 1808. decz. 27. Kolozsvárt.
Czikke a M. Hirmondóban (1801. 11. sz. Halljuk miként panaszol báró Crantz a magyarokról).
Munkái:
1. Az erdélyországi orvosvizeknek bontásáról közönségesen. Kolozsvár, 1800. Három kötet. (I. Ajánló levél, Előljáró beszéd és a vizeknek bontásáról közönségesen. II. A Radna vidéki vasas borvizeknek bontásáról. III. Ugyanazon vizeknek orvosi erejéről, hasznairól és vélek élés módjáról).
2. Kolozsvári tehénhimlő. Kolozsvár, 1802. (2. bőv. kiadás).
Annalen der Literatur. Wien, 1804. 81. sz., 1808. II. 112. lap.
Allg. Literatur Zeitung. Jena, 1807. Intell. 49., 1809. 67. sz.
Katona, Historia Critica XLII. 585. l.
Toldy F., M. Nemzeti Irod. Története.
Szinnyei Könyvészete.
Természettud. Közlöny 1888. 296 lap. (Ilosvay Lajos).
Erdélyi Hiradó 1888. 53. sz.