r. kath. plébános, szül. 1842. febr. 14. Pákozdon (Fehérm.); a gymnasiumot Budán, Kassán és Székesfejérvárt végezte. 1860-ban a székesfejérvári növendék papok közé lépett, ekkor a Pázmány-intézetbe küldték Bécsbe, hol a theologiai tudományokat az egyetemen hallgatta. 1864. aug. 19. pappá szenteltetett. 1864. okt.-től 1866. okt. végeig mint nevelő s káplán működött Eszterházy Móricz grófnál Csákovárt. 1866. nov. az etyeki plébánia segédlelkésze volt; 1868. jan. 1. hasonló minőségben Iszka-Szent-Györgyre helyeztetett át; azon év augusztusában Jekelfalusy Vincze székesfejérvári püspök kinevezte szertartójának, udvari tisztnek és a szentszék jegyzőjének. 1872. pápai káplán, 1873. püspöki titkár, kerületi levéltárnok és szentszéki ülnök, 1874. Etyeken plébános, majd egyházkerületi alesperes, kerületi tanfelügyelő, zsinati vizsgáló, a pápa udvari káplánja, szentszéki ülnök és fehérmegyei bizottsági tag lett. Meghalt 1891. nov. 1. Etyeken.
Munkái:
1. Hirtenbrief in Betreff der Schulen. Stuhlweissenburg, 1869. (Jekelfalusy Vincze után latinból ford.).
2. Der Mensch, die Familie und der Staat ohne Gott. Stuhlweissenburg, 1871. (Pellett Edmund egyházi beszéde aug. 20. magyarból ford.).
3. Gott, Vaterland und König. Pest, 1876. (Károly Jánosnak szent István ünnepén mondott beszédének ford.).
4. Emlékkönyv a székesfejérvári püspöki megye százados ünnepére. Pest, 1877. (Károly Jánossal együtt).
5. Egyházi beszéd, melyet szent István király ünnepén 1881. aug. 20. a székesfejérvári püspöki templomban tartott. Pest, 1881.
Pauer, Joannes, Historia dioecesis Alba-Regalensis. Albae-Regiae, 1877. 461. lap.
Kiszlingstein Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1891. 45. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.