theologiai s canonjogi doktor, nagyprépost, pápai főpap és solti apát, szül. 1800. nov. 4. Eperjesen (Sárosmegye), hol a gymnasiumban kezdte tanulását és Egerben bevégezte. 1816-ban a minorita rendbe lépett és Nagybányán a próbaévet töltötte. 1817-18. a bölcseletet Szegeden, 1819-20. a theologia két évét Egerben végezte. Ekkor özvegy anyja sürgetésére elbocsátását kérte s 1821-1822-ben a diósgyőri kincstári uradalomban, 1823. pedig Lilien báró mellett mezei gazdaságot tanulva Ercsiben egy évet töltött. Ezalatt ujabb vágya támadt a papi pályára s azon év szept. 1. Székesfejérvárt fölvételi vizsgát tett, úgy, hogy a theologia III. évére felvétetett; az 1824-1825. két évet a papnevelőben kitöltvén, miséspapnak szenteltetett; káplán volt (1826-28) Zsámbékon, Bicskén, Bodajkon, mindenütt egy évet töltve. 1828. decz. 30. a székesfejérvári papnövendékek felügyelője lett, egyszersmind a püspök mellett és káptalannál tiszti hivatalt viselt; két évig (1830-31) az egyháztörténelem és canonjog tanára volt. Ezen idő alatt a pesti egyetem jogi karán két szigorlatot tett és 1830. okt. 17. a canonjogból doktori oklevelet nyert. Agárdon két évig a plébánia administratora volt. Ezután a püspöki seminariumban a theologiát tanította 1841. máj. 14-ig, midőn a zsámbéki plébániát kapta; 1846. jún. 6. egyszersmind alesperes és az iskolák felügyelője, 1852. júl. 19. pedig cholti apát lett és 1854. júl. 4. a Ferencz József-rend III. osztályát kapta. 1858. jan. 19. székesfejérvári kanonokká, 1864. máj. 11. nagyprépostá neveztetett ki; a római pápa házi praelatusa, szentszéki ülnök, a zsinati vizsgáló bizottság elnöke és a pesti egyetem jogi karának bekebelezett tagja volt. Meghalt 1873. jún. 28. Székesfejérvárt.
Munkái:
1. Ode, honoribus ill. ac rev. dni Pauli Mathiae Szutsits dioecesis Alba-Regalensis episcopi, dum munus suum apostolicum solemniter auspicaretur, a filiali cooperatorum dioecesanorum corona devote oblata X-ma Cal. April. 1828. Albae-Regiae.
2. Epigrammata biblica. Albae-Regiae, 1845.
Pauer János, Az egyházi rend érdeme. Székesfejérvár, 1847. 489. lap és Historia Dioecesis Alba-Regalensis. Székesfejérvár, 1877. 351. l.
Petrik Bibliogr. és gyászjelentés.