országgyűlési képviselő, az 1848-49. honvédelmi bizottság tagja, Nyáry Pál és Beretvás Erzse birtokos szülők fia, szül. 1806. decz. 12. Nyáregyházán (Pestm.); tanulmányait a debreczeni ev. ref. iskolában végezte kitünő sikerrel és az ügyvédi vizsgálat letétele után csakhamar a megyei hivatalos pályára lépett. 1836-ban Pest vármegye főjegyzője s 1845. Szentkirályi Móricz első alispán mellett második alispánja, végre első alispánja s 1848. országgyűlési képviselője lett. 1845-től a megyei szabadelvű párt egyik vezértagja volt. Az 1848. márcziusi napokban a forrongó, felfegyverzett fővárosban ő volt a rend fő fentartója. A képviselőházba választatván, Teleki László gróffal, Perczel Mórral, Patay Józseffel sat. a kormánynál észlelt gyengeségekkel szemközt nagy erélyt fejtett ki, főleg a honvédelem eszközeinek sürgetésében és az azzal megbízott közegek hazaáruló irányzatai vagy léhasága megfékezésében. Midőn Kossuth segedelmet kért a hazától, Ny. volt az első, ki fölállva s kezét ég felé emelve kiáltá: «megadjuk! » s utánna kiáltá mind; ekkor mondta Kossuth «meghajlok a nemzet nagysága előtt! » Követelte a hadsereg teljes megmagyarosítását; ő volt, ki Jellachich bánnak Latour gróf osztrák hadügyminiszterrel volt levelezését az országgyűlés elé terjeszteni kívánta; ily életkérdésekben alkut és engedékenységet nem ismert, senkit nem kímélt és saját személyét érhető veszélytől vissza nem rettent. Midőn azonban a kormány erélyesebb lépésre határozta el magát, ő azt egész befolyásával előmozdította. Az 1848. szept. 11. megalkotott honvédelmi bizottságnak Ny. is egyik legerélyesebb tagja lett, sőt midőn Kossuth a felső hadsereghez utazott, az elnökséget is ő viselte. A honvédelmi bizottmányban ő volt a czím nélküli belügyminiszter, kihez a hazai összes törvényhatóságok utasításért, tanácsért, segélyért bizalommal fordultak. A Debreczenbe áttett országgyűlésen nagy szerepet vitt a tanácskozásokban; Kossuth politikájától azonban mindinkább eltért s az ú. n. «békepárt» egyik vezértagja volt. A Márczius Tizenötödike cz. lap ellenében Jókai Mór szerkesztése alatt a mérsékeltebb szellemű és a békepárt közegéül szolgáló Esti Lapokat alapította, abba dolgozott is, s a Zichy-féle gyémántok hűtlen kezelésével vádolt Madarász László rendőrfőnök megbuktatásában fő részes volt. Az ápr. 14. függetlenségi nyilatkozatot nem helyeselte; bár ellene, miután azt az uralkodó hangulat mellett nem gátolhatta, fel nem szólalt. Buda elfoglalása után ő is visszament Pestre. A világosi fegyverletétel után őt is elfogták; tíz évi várfogságra ítélték, melyből hét évet a csehországi Josephstadtban töltött ki. Az általános amnestia neki is visszaadta szabadságát; ekkor falusi visszavonultságban gazdálkodva, sokat olvasva s a fennállott rendszer ostobaságai felett éles kritikát gyakorolva éldegélt és neve csak közhasznú vállalatok alkalmával és egyházi ügyekben jött említésbe. Mint buzgó protestáns mindenkor erős és bátor védője volt a protestáns vallásszabadság és függetlenségnek, ostorozója a hierarchikus törekvéseknek; az 1859. pátens korában a világi elem legszabadelvűbb tagjai közé tartozott a tanácskozásokban. 1860-ban ismét fellépett a megyei s politikai tevékenység terén, s a decz. 11. megyei gyűlésen ő indítványozta első sorban, hogy az 1848. törvényes alapot kell teljesen visszaállítani. A következő országgyűléseken is megtartotta ellenzéki hajlamait. 1861-ben a határozati párthoz tartozott; az országgyűlés feloszlatása után visszatérve vármegyei székére, ő tette azt a nevezetes, bár következéseiben ő reá magára nézve is anyagilag igen káros indítványt, hogy az országgyűlésen kívül kivetett és így törvénytelen adó fizetése megtagadtassék. Az 1865. országgyűlésen ismét a Ghiczy-Tisza-párthoz csatlakozott; de már észrevehető volt, hogy az 1848 utáni évek megviselték. Mindinkább elkedvetlenedett, nehezen viselte régi eszméinek, a régi vármegyének sat. bukását. 1867-ben már nem fogadta el a pestvármegyei alispánságot. Elkedvetlenedéséhez járultak a börtönben töltött hét év, több mostoha gazdasági esztendő hátrányai, eladósodása, melyet váratlan csapások és nem személyes hibái okoztak, s talán már az elmezavar fokára jutott, midőn 1871. ápr. 21. reggel, a dunaparti Stein-ház negyedik emeletéről leugorva, öngyilkos lett. Nyáregyházán sírja fölé emléket állítottak, melynek felállításakor 1876. aug. 19. Dalmady Győző mondott róla emlékbeszédet.
Czikkei a Honművészben (1836. Magyar játékszin, hazafiságos áldozatok, 1840. Hunyady Mátyás emléke ügyében, Mátyás király emlékszobra ügyében); az Athenaeumban (1840. I. A honi szobrászat ügyében); politikai czikkei a 60-as években a napi lapokban; országgyűlési beszédei az 1848-1849. Közlönyben és a Naplókban vannak.
Munkái:
1. Jelentése a pesti magyar színház építésére ügyelő küldöttségnek a színészeti pénztár mibenlétiről… küldöttségi jegyző által. Pest, 1837.
2. T. N. Pest vármegyének 1839. jún. 19. Pesten tartatott közgyűlése határozatából kiadott rövid köznépi értesítés, t. Fáy András úrnak, az egybegyült rendek által helyben-hagyatott s magokévá tett terve szerint felállítandó megyei takarékpénztárról. Hely n.
3. Javaslat Pest vármegye közigazgatási rendszere iránt. Készíté egy kebelbeli küldöttség, szerkeszté… megyei főjegyző. Pest, 1840.
4. Indítvány a megyei bűnvádi eljárás lehető javítása iránt. Pest, 1841.
5. Nyári Pál és Zlinszky György 1861. jún. 1. tartott országgyűlési beszédeik. Pest, 1861. (Ny. beszéde a Magyarország 128. számához is csatolva).
Arczképe: kőnyomat Barabástól (az Életképek 1848. II. 4. számához).
M. Hirlap 1851. 581. sz. (Hadi törvényszéki ítélet).
Ungarns politische Charaktere. Mainz, 1851.
Vasárnapi Ujság 1861. 1. sz. arczk., 1871. 18. sz. arczk., 1876. (síremléke).
Illustrirte Zeitung 1861. 939. sz.
Pest-Ofner Zeitung 1861. 134. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 188. l.
Ország Tükre 1862. 7. sz. kőny. arczk. Marastonitól.
Családi Kör 1865. 48. sz. arczk., 1871. 18. sz.
Győri Közlöny 1869. 7. sz.
Igazmondó 1870. 2. sz. arczk., 1871. 18., 19. sz. (Nekr. Jókaitól és Ny. utolsó levele).
1871: Hon 95. sz. (Jókai Mór), 93. sz., Fővárosi Lapok 94., 100. sz. (Jókai), Pesti Napló 92-94., 141-147. sz., Hazánk és a Külföld 17. sz. arczk., Közvélemény 174. sz., Magyarország és a Nagyvilág 18. sz. arczk., 1876. 14. sz.
Nemzeti Nagy Képes Naptár 114. l. arczk.
Ország-Világ 1874. 33. sz.
Dalmady Győző, Nyáry Pál emlékezete. Bpest, 1876. (és a Hon 197-199. sz.).
Abauj-Kassai Közlöny 1878. 46. sz.
Török Zsigmond, Apró fényképek. Szabadka, 1882. 146. l.
Jókai Mór, Igaz történetek, örök emlékek. Bpest, 1887. 332. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Móricz Pál, A magyar országgyűlési pártok küzdelmei. Bpest, 1892.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 280. l. (Tóth Lőrincz) és gyászjelentés.