kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1860. okt. 14. Szegeden, hol a gymnasium hat osztályát elvégezte, ezután 1876. aug. 27. a rendbe lépett; Váczon töltötte a próbaévet és Kecskeméten végezte a gymnasium VII. és VIII. osztályát, innét Nyitrára helyezték át, hol a theologiai tanfolyamot hallgatta 1881-ig. Az 1881-82. tanévre a budapesti egyetemre küldetett; szaktárgyain, a latin és görög nyelven és irodalmon kívül tanulmányait szélesebb körre kiterjesztette: 1882-83-ban a tatai gymnasiumban tanított és az utóbbi évben tanári oklevelet nyert és miséspappá szentelték fel; a nagy-kanizsai gymnasiumban szintén egy évet töltött és 1884-ben Temesvárra helyezték át. A délmagyarországi történelmi és régészeti múzeum-társulat az 1887-88. tanévben titkárául választotta; a társulat numismatikáját gondozta s két felolvasást tartott. Az 1887. év telén a II. zarándok sereggel ő is Rómába utazott. 1888-ban Nyitrára helyezték át, de egészségi szempontból innét Kecskemétre költözött, hol 1889. febr. 20. meghalt.
Czikkei a tatai gymnasium Értesítőjében (1883. A nyelv eredetéről); a temesvári rég. és tört. Értesítőben (1888. Az állatsymbolizmus a numizmatikában, A Kossuth-bankók chlichéi).
Munkái:
1. Prolog a temesvári magyar szinház megnyitására 1887. okt. 1. Temesvár.
2. Olaszországi emlékek. A II. magyar zarándoklat élményei. Temesvár, 1888.
Kecskeméten tanuló korában egy vallásos tárgyú verses színművét előadták növendék-társai; ódákat írt Bonnáz Sándor csanádi püspök negyedszázados püspöki jubileumára 1885., Horváth Pius kegyesrendi kormánysegédnek üdvözletére 1886. és Üdvözlet Szegednek cz. 1887-ben az ottani főgymnasium és kegyesrendi társház felavatása emlékére.
Kalmár Endre, Az Urban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete. Bpest, 1889. 12. l. és gyászjelentés.