orvosdoktor, I. oszt. honvéd főtörzsorvos, szül. 1844. jan. 17. Oraviczán (Krassó-Szörénym.); a gymnasiumot Nagyváradon, Szegeden, Temesvárt és Aradon, az egyetemet Bécsben végezte. 1871. júl. dandárorvossá neveztetett ki a 14. honvéd-gyalog-dandárhoz Zsombolyán. 1872-ben Félegyházára s a 14. honvéd-gyalog-dandár feloszlatásával a 4. honvéd-huszárezredhez Csákovára helyeztetett át, a hol mint ezredorvos főnök és állomásorvos 1883-ig szolgált. Ekkor a Ludovika akadémia állományába helyeztetett át, hol mint orvosfőnök és tanár 1896-ig működött, mi közben 1888. nov. 1. törzsorvossá, 1894. május 1. II. oszt. főtörzsorvossá lépett elő. 1896-ban a pozsonyi IV. honvéd-kerület egészségügyi főnökévé s 1898-ban I. osztályú főtörzsorvossá és a budapesti honvéd helyőrségi kórház parancsnokává neveztetett ki. Tagja a közegészségi egyesületnek.
Czikkei a Ludovika Akadémia Közlönyében (1884. A m. kir. Ludovika Akadémia egészségügyi viszonyai, 1887. A lábfeltörésekről, 1892. Reflexiók br. Mundynak ez évi jan. 10. Budapesten tartott felolvasásáról, A legújabb sebkötöző csomagok ismertetése, Lehet-e az étkezési pénz felemelése nélkül a katonai élelmezésen valamit javítani).
Munkája: A katonaegészségügy rövid története. Budapest, 1895. (Különnyomat a Ludovika Akadémia Közlönyéből.).
Ludovika Akadémia Közlönye 1899. 675. l. (Istvánffy Miklós).