bölcseleti doktor, kir. kultur-chemikus; szül. 1860. máj. 28. Szamosujvárt, hol atyja országos fegyházintézeti ellenőr és 1848-49. honvédfőhadnagy volt. Középiskolai tanulmányait a szamosujvári algymnasiumban és a kolozsvári ev. ref. kollegiumban (1878.), egyetemi tanulmányait pedig a kolozsvári és a budapesti egyetemen végezte 1882-ben. Az 1882-83. tanévben mint ösztöndíjas vegyész-növendék Lengyel Béla egyetemi tanár tanszéke mellett tanársegédi teendőket végzett; 1881. szept.-től három évig Than Károly mellett az egyetem I. chemiai intézetében mint laboratoriumi assistens, azután 1894-ig mint előadó tanársegéd működött. Ezen idő alatt 1890. tanári vizsgát tett a chemiából és a természetrajzi tantárgyakból; s ugyanazon év ápr. 18. bölcselet doktori oklevelet nyert; mire 1892. nyarán az erdélyi részek gyáriparát tanulmányozta. 1894-ben a földmívelésügyi miniszteriumba kulturvegyészszé neveztetvén ki, az agriculturchemiai intézmények tanulmányozása végett beutazta Németországot, Francziaország, Svájcz egy részét és Felső-Olaszországot. 1897-ben ismét Németországban, kiváltképen a rajnavidéki Eifel-hegységben a szénsavforrások tanulmányozása végett, 1899. Szerbiában utazott, a mikor Sándor király a szent Száva-rend tiszti keresztjével tüntette ki. Tagja több egyesületnek, választmányi tagja 1898 óta a természettud.-társulatnak, 1903. júniustól ugyanannak pénztárnoka, a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének központi titkára és a szabad lyceumnak «állandó előadója».
Czikkei: a Gyógyszerészi Közlönyben (1887. Az arsenicum ellenmérgéről); a Természettudományi Közlönyben (1887. A fluorról, 1888. Pótfüzet. A germaniumról, 1889. Előadási kisérletek, németül a Math. u. Naturw. Berichte aus Ungarn-ban, 1890. Pótfüzet. A fémekről, 1892. Pótf. A vízről való ismeretünk története és Előadási kisérletek, 1893. A folyós szénsav gyártása Torján Pótfüzet. A chordurranógáz készítése, 1898. A rajnavidéki szénsavforrásokról); a Fővárosi Lapokban (1888. A vasalóról, 1891. H2O.); az Egyetértésben (1891. febr. 18. A robbanó szerek); a M. Hirlapban (1882. jan. 20. Önálló magyar tudomány); az Armeniában (1892. Az örmény konyha chemiája); a Földtani Közlönyben (1893. A tordai sósforrások chemiai elemzése); a M. Chemiai Folyóiratban (1895. A málnási széndioxyd forrásokról, 1902. A mezőhegyesi gázforrás); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (1893. A szénsavról 1898. Az acetylen világítás); az Ország-Világban (1896. A Röngten-féle fényképekről, 1898. A málnási szénsavforrás); többi dolgozatai a természettudományi társulat és a m. t. akadémia kiadványaiban, részben a külföldi folyóiratokban, ismeretterjesztő czikkei pedig a hirlapokban jelentek meg. A Pallas Nagy Lexikonában mintegy 450 chemiai czikket írt.
Munkái:
1. A carbonylsulfidnak egy új képződése. Bpest, 1891. (M. t. Akad. Math. és Term. Értesítő IX. 2. Különny. Németül. Berichte d. deutschem. Gesellschaft XXIV. és Math. u. Naturw. Berichte IX. Bd.).
2. A vámosgálfalvi víz chemiai analysise. Bpest, 1897. (Németül is).
3. Útmutatás a chemiai kisérletezésben. 138 ábrával. Bpest, 1898. (A M. Chemiai Folyóirat IV. évfolyamának melléklete.).
4. Chemiai és árúismeret. Felső kereskedelmi iskolák és kereskedelmi akadémiák használatára… A szöveg közé nyomott számos ábrával. Bpest, 1898.
5. A "Siculia természetes szénsavat sürítőgyár részvénytársaság" tulajdonát képező Siculia-forrás chemiai analysise. Előadta a chemia-ásványtani szakosztály 1900. jan. 30. ülésén. Bpest, 1900.
6. Tusnádfürdő ásványvizeinek chemiai analysise. Bpest, 1900. (Különny. a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiból).
7. A málnásfürdői szénsavgyár. Bpest, 1901. (Különny. a Term. Közlönyből).
8. A városi szemét értékesítése. Bpest, 1902. (Különny. a Term. Közlöny Pótfüzetéből).
Előadásokat tartott a szabad lyceumban, a természettudományi társulat estélyein: A fémekről, A viz megismerésének történetéről, A chemia szerepe az igazságszolgáltatásban.
Pallas Nagy Lexikona XIII. 265. l.
M. Könyvészet 1898-99.