szent Benedekrendi főapát, szül. 1744. ápr. 5. Zalabéren nemes szülőktől; középiskolai tanulmányait Sopronban végezte. 1761. nov. 19. Pannonhegyen a szent Benedekrendbe lépett és a bölcseletet 1764. aug. 12-ig, a hittudományokat négy évig hallgatta. 1768. máj. 22. miséspappá szenteltetett fel. Ezután Somogyi Dániel főapát által tudományos tapasztalás végett Salzburgba küldetett, itt volt a németországi benedeki ifjaknak legvirágzóbb és jóhírű nevelő-intézetük. Két év mulva hittani, bölcseleti, törvény-, történelem- és diplomatikai ismeretekkel tért vissza Pannonhalmára, hol 1770-ben a bölcselet, utóbb pedig a hittan tanárává nevezteték ki. 1772 júl. 12. bölcseletdoktori oklevelet nyert. 1784-ben bakonybéli apát lett és a majdnem dülőfélben levő monostort templomával együtt helyreállítá s annak birtokait rendezte, az igaztalanul elfoglaltakat törvényes úton vissza is követelte. Szerzete azonban 1786. decz. 4. József császár parancsára föloszlattatott és ő a szent-gróti (Zalam.) nemzetségi jószágára vonult. Hat évet töltött itt, idejének nagyobb részét tudományoknak szentelve. Az 1791. országgyűlés alatt Pozsonyba ment és apáttársaival együtt szerzete visszaállítását sürgette. Munkás részt vett a tudományszakbeli országos küldöttség munkálkodásában; ezért 1793-ban a pécsi tanulmányi kerület főigazgatásával tisztelték meg, mely hivatalt 1802-ig viselte, midőn szerzete ápr. 25. visszaállíttatott és ő rendtársai által Budán főapáttá választatott. Főgondját a gazdaság czélszerű elrendezésén kívül, uj tagok nevelésére fordította, kiknek kiképzésére Pannonhalmán és Győrött nevelőintézetet, szépirodalmi, bölcseleti s hittani iskolákat nyitott. A visszaállítási oklevélben kitüzött tíz gymnasiumot tanítókkal kellett ellátnia, s kettőn kívül, melyek helyett 1816-ban a győri és pozsonyi akademiákban a bölcseleti kar engedtetett át, időnkint el is látta. A székesegyházat hat új márvány oltárral és ritka szépségű egyházi öltözetekkel ékesítette, a központi könyvtárt pedig több mint 40, 000 kötettel gazdagította. Kedvelt tudományai voltak a hittan, aestetica, bölcselet, dialectica, törvény, történelem, diplomatica s a latin irodalom. Magyarul legörömestebb beszélt, németül is olvasott, de csak szükségben beszélt. 1816-ban nyugalomba vonult. Hátralévő éveit folytonos olvasással tölté. Meghalt 1828. okt. 20. Pannonhalmán, a nélkül, hogy életében orvosságot használt volna.
Munkája: Vindiciae diplomatis, quo S. Stephanus primus Hungariae rex monasterium S. Martini de S. Monte Pannoniae ord. S. Benedicti anno MI fundaverat. Budae, 1780. (Írtak ellene s mellette többen névtelenül, így Benczur József, Gánóczi Antal sat. Libelli cz. alatt).
Pásztori levelet is adott ki XII. Leó pápa jubileumakor.
Kéziratban vannak a pannonhalmi apátság könyvtárában: levelei 1777-ig; egyházi szónoklatai 1762-86-ig; Theses univ. Theol. 4rét 38 lap; Dictio dedicatoria exc. ill. ac rev. dom. comes et praes. Franc. Zichy de Vásonkeő, ep. Jaurin.
Tudom. Gyűjtemény 1828. XI. 126. lap.
Majer József, Halottas beszéd Novák Krizosztom János főapát ur fölött 1828. Karácson hava 2. napján. Székes-Fehervár. 1829.
Hazai s Külf. Tudósitások 1829. I. 4. sz.
Egyházi Tár IX. 1837. 107. l. (Szeder Fábián).
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 341. l.
M. Könyv-Szemle 1878. 177., 178. l.
Pauler Tivadar, A budapesti tudományegyetem története. I. Bpest, 1880. 340., 350. l.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények 1896. 84., 225., 227., 472. l.