Nopcsa Elek (felső-szilvási báró),
cs. kir. kamarás, országgyűl. képviselő, N. László főispán (kire 1856. szept. 18. testvéréről N. Elekről reá is átruháztatott a bárói czím) és barbátvizi Bája Mária fia, szül. 1848. okt. 24.; nyolcz éves korában a bécsi Theresianumba került, a hol kiképeztetését nyerte. 1866-ban belépett a 10. huszárezredbe, a hol csakhamar tiszt lett. Részt vett az 1866. hadjáratban; megsebesülve fogságba jutott és több hétig feküdt Csehországban betegen. 1872-ben tartalékba lépve, átvette birtokainak vezetését és az általa épített gyönyörű szanali kastélyba tette át lakását. 1874. máj. 14. Budapesten kelt legfelsőbb elhatározással bárósága Magyarországra is kiterjesztetett. 1876. jún. 12. nőül vette Zelénski Matild grófnőt, cs. kir. csillagkeresztes hölgyet. A megyei politikával buzgón foglalkozott és ennek köszönheti, hogy 1887-ben a hátszegi kerület egyhangúlag képviselővé választotta mint a szabadelvű párt hívét és 1892-ben mandatumát ismét az ő kezébe tette le. 1896. okt. 11. kinevezték az operaház és a nemzeti szinház intendánsává, 1897. aug. 26. azonban ettől az állásától fölmentették. 1896-ban, valamint 1901-ben a szászvárosi kerületben választatott meg képviselőnek. A házban a gazdasági bizottságban foglal helyet.
OrszággyűIési beszédei a Naplókban vannak.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 161. l.
M. Nemzetségi Zsebkönyv I. Főrangú Családok. Bpest. 1888. 380., 381 l.
Vasárnapi Ujság 1894. 49. sz.
Ország-Világ 1896. 42. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 349. h.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 329. l.