evang. ref. püspök, szül. 1611-ben; Debreczenben tanult és 1626. jún. 6. lépett a felső osztályba; ekkor így írta be nevét: Mathias Bajoni, ebből azt lehet következtetni, hogy Nagy-Bajomban (Biharm.), hol jelenleg is vannak Nográdiak, született. 1639. szept. 30. Sárospatakon folytatta tanulását, hol 1642. máj. 3. főiskolai senior lett és azon évben Tállyára ment rektornak, 1644-ben pedig Tokajból ment Belgiumba s nov. 23. a leideni egyetemre iratkozott be; innen átrándult Angolországba is. 1647-ben sárospataki conrektor lett; midőn 1649-ben Tolnai Jánost elejbe helyezték, ott hagyta Patakot és Debreczenbe ment, hol megválasztották papnak, egyszersmind a főiskolában is tanított. 1650. szept. 4. a tasnádi zsinaton szenteltetett pappá. 1659-ben a nagy-bajomi (Biharmegye) egyházban lett lelkész, hol sok kellemetlenséget kellett tűrnie élte fogytáig a török és tatár hadak járásai miatt. 1661. márcz. 16. dékán és a debreczeni egyházmegye esperese lett. 1665. szept. 27. tiszántúli superintendensnek választották; nagy buzgalmat fejtett ki az elpusztult egyházak rendbehozása körül. Ezen működése közben jutott török fogságba; rajta és fogolytársain sarczot, idegen adósságot vett meg Cselib basa, de a mit az 1681. jan. 12. tartott margitai zsinaton paptársai magukra felosztván térítettek meg. Az ő idejében költözött át a váradi collegium Debreczenbe Martonfalvi György professor vezérlete alatt, kit pártolás eszközlése végett követségbe küldött Apafi Mihályhoz szerencsével; kieszközölte a fejedelemtől a debreczeni collegium által bizonyos részében jelenleg is élvezett cameraticum beneficiumot. Superintendenssége alatt tizenhét zsinat tartatott; oláh ref. egyházakba rendeltettek papok; ekkor jöttek be a váradi Bibliák Erdélyből és helybe hagyatott ugyancsak a Bibliának Csipkés Komáromi-féle fordítása. Meghalt 1681. szept. 1. Debreczenben.
Munkái:
1. Lelki Próba-kő, Mellyen Az ember mind magát, s-mind Vallását megczirkálhattya, sőt háza-népének-is szent útat mutathat, az egyenesen való-járásra. Ehez járult a könyvnek utóllyán négy emlékezetes dolog. I. Az Ördögi Practikáról mint kellyen itélni e világon a Keresztyén embernek. lI. A szent Lélek ellen-való vétek mint essék, és légyen az emberekben. III. A Betegeknek meglátogatását miképpen kellessék el-követni. IV. A Lopásrol, mint kellyen itélni embernek. Ezeket egy csomóban kötvén, ki-bocsátotta, és közönségessé tötte. Debreczen, 1651.
2. Epistolae ad Romanos Scriptae. Brevis explicatio Triplici Methodo ornata. Videlicet. I. Analytica. II. Explicatoria. III. Practica. In Illustri Schola Debreciensi Publicè proposita, & expensa, in gratiam suorum Auditorum. A die 25. Apr. ad diem 17. junii, ejusdem Anni finita… Huic accessit explicatio Orationis Dominicae Questionalis. Una cum aliquot scripturae sacrae Allegoriorum elucidatione. Debreczen, 1651.
3. Idvösség Kapuja, Sőt, A menyország csalhatatlan uta; mellyen járt, büneiből igazán meg-tért Isai fia, Dávid Kiraly: Mellyet ez-elött Angliai Nyelven ki-bocsátott, rész-szerint, Hildersam Londinumban, Isten népének, és a térendő bünösök idvességére: Mostan pedig Magyar Nyelvre forditott, és az egész ötven-edgyedik Soltárt, öszve-szedegetvén, az üldözés alatt nyögő, Magyar Ecclesiák vigasztalására, és hitek álhatatos erössitésére, ki-bocsátott. Colosvarat, 1672. (Ajánlva van Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek prózában, s külön-külön magyar versekben Bornemisza Anna fejedelem aszszonynak, Bethlen Jánosnak, Teleki Mihálynak, Tofaeus Mihálynak, a három debreczeni papnak, Belényesi Ferencznek, Keresztes Andrásnak, Debreczen és Kolozsvár városának).
Üdvözlő verse van Czeglédi István, Sion vára, Sárospatak-Kolozsvár, 1675. cz. munkában.
Bod, M. Athenas 201. lap.
Horányi, Memoria II. 687. l.
Tóth Ferencz, A helvecziai vallástételt követő túl a tiszai superintendentiában élt református püspökök élete. Győr, 1812. 135. l.
Danielik, Magyar írók II. 229. l.
Sárospataki Füzetek 1859. I. 878. lap.
Csokonai Album. Debreczen, 1861. 231. lap.
Révész Imre Figyelmezője 1870. 282. l.
Szabó Károly, Régi Magyar Könyvtár I. 359., 471. l., II. 206. lap.
Debreczeni Prot. Lap 1883. 196., 225., 306. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára II. 431. l. és a debreczeni ev. ref. egyház jegyzőkönyvéből.