főispán, N. János rudnai földbirtokos és kevermesi Tököly Luiza fia, N. Fedor bárónak unokatestvére, szül. 1825. nov. 13. Temesvárt; Gyermekkorát a rudnai (Torontálm.) birtokon töltötte, később középiskoláit és az egyetemet Pesten végezte. A 40-es években több utazást tett. Nevelője és később mentora Székács József volt, mely körülménynek tulajdonítható, hogy a görög keleti szerb család ivadékából a későbbi lelkes hazafi fejlődött. A 48-as mozgalmas életben élénk részt vett, belépett a nemzetőrségbe, sőt a fehértemplomi csatában is részt vett (a mit Horváth Mihály ezen csata leírásánál föl is említ). A szabadságharcz leveretése után svábhegyi szállásán kutatást tartottak és egy pár napra az Uj-épületbe zárták. Ezután Bécsben lakott rendőri megfigyelés alatt. 1850-51-ben ismét utazott és Párisban az emigransok társaságában élt. 1861-ig rudnai birtokán gazdálkodott. Az 1861. rövid alkotmányos időszakban Torontál vármegye alispánja volt. 1867-1875-ig Tisza-párti országgyűlési képviselő, 1875-82-ig Temesvárt a vízszabályozási társulat igazgatója; 1882. ismét képviselővé választatott szabadelvű programmal. 1885-ben kineveztetett Pancsova és Versecz városok főispánjává, mely méltóságát 1895-ig viselte. Ezen két város, valamint már előbb Temesvár díszpolgárává választotta. 1886. és 87-ben két görög keleti szerb egyházi zsinaton királyi biztos volt. Mint a délvidék egyik legelőkelőbb szerb család ivadéka, egész életén át azon fáradozott, hogy szerb véreit megnyerje a magyar hazafiság számára és elmondható, hogy e téren kiszámíthatatlan becsű szolgálatokat tett. Az absolutismus idején ő készítette elő a magyarok és szerbek egymáshoz való közeledését, később mint Deák-párti képviselő a hazafiságtól lángoló beszédeket mondott, mint főispán pedig nagy tapintattal tudta föntartani városaiban a nemzetiségek békéjét. Magyarok és szerbek egyformán tisztelték és szerették a puritán jellemű férfit.
Költeményeket írt a Hölgyfutárba (1861.), a Szabadelvűpárti Naptárba (1884.) sat.
Munkája: Nikolics Sándor Költeményei. Budapest, 1897. (Nikolics Mihály bárónak ajánlva. Ism. Egyetértés 52., Nemzet 97. szám, Pester Lloyd, Temesvarer Zeitung 129. szám).
Kéziratban több drámája és drámai költeménye van.
M. Könyvészet 1897.
Budapesti Hirlap 1897. 169. sz. és fiának Nicolics Sándor miniszteri segédtitkárnak szives közlése.