orvosdoktor, kir. tanácsos, a lipótmezei országos tébolyda igazgatója, szül. 1839. decz. 22. Esztergomban; a gymnasiumot szülővárosában, az egyetemet Pesten végezte, hol 1862-ben nyert orvosdoktori oklevelet; jelenleg nyugalomban él Budapesten.
Czikkei a Gyógyászatban (1864. A mervengő komorkór, melancholia, kataleptica, A véreresztésekről elmebetegeknél, 1865. Gégetükrészet az elmebetegségekkel járó agybajoknál, A terjedő hűdéssel járó butaság, 1866. Az érzéktévengések, 1867. Az elmebetegek agyütereinek kásás-elfajulásáról, 1868. Elmebetegek étiszonya s művi etetése); az Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban (XII. 1868. A tébolyda).
Munkái:
1. Orvosi Statisztika. A közgazdasági miniszter által szervezett statisztikai tanfolyamban előadták… és Tormay Károly. Pest, 1869.
2. Az elmebetegek agylágyulása. Simon Tódor után ford. Budapest, 1875.
3. Védekezés a tüdővész ellen. Budapest, 1897. (Chyzer Kornéllal együtt).
Zelliger Alajos, Esztergom-vármegyei irók. Bpest, 1888. 148. lap.
M. Könyvészet 1897.
Pesti Alfred, Magyarország orvosainak Névtára. Bpest, 1899. 157. l.
Győri Tibor, Magyarország orvosi Bibliographiája. Budapest, 1900.