izraelita néptanító, szül. 1837. júl. 14. Mádon (Zemplénm.); tanulmányait szülőhelyén végezte, majd Kassára ment, hol 1856-ban tette le a tanitóképesitő vizsgát; azután alkalmazást nyert a szendrői iskolánál, honnét csakhamar Tokajba ment; ezután a mosoni izraelita hitközség tanítója volt. Ezen helyen három évi működése alatt sokat tett a magyar nyelv terjesztése érdekében. 1862. okt. az aradi izraelita iskolához hívták meg. 1865-ben letette a főelemi tanítói vizsgát. 1881-ben helyettes iskola-igazgató, 1889. igazgató lett. Időközben mint hitoktató is működött. Az aradi kiházasító egylet alapítója (1867) volt és ez titkárának választotta. 1900. jan. nyugdíjaztatását kérte. Meghalt 1902. nov. 21. Aradon.
A M. Izraelita levelezője volt 1864-től; a National Zeitungba is írt tudósításokat, az Alföldbe több czikket az általa létesített egyletek érdekében (1868-71); polemikus czikkei a Hindy Árpád által szerkesztett Aradi Közlönyben jelentek meg; írt még a Ben Chananjába, az Izraelita Tanítóegyesület Értesítőjébe s a Néptanítók Lapjába (1870).
Szerkesztette az aradi izraelita iskolák Értesítőit, melyekben megírta évről-évre az iskola történetét is. Minden évben kiadta a betegsegélyző- s temetkezési egylet, továbbá a kiházasító-egyesület évi titkári jelentéseit is.
Vaday József, Magyar tanférfiak és tanítónők ezredéves Albuma. Békés-Csaba, 1896. fémnyom. arczk. és fiának Naményi Lajosnak szives közlése.