filomélai fölszentelt püspök, szül. 1811. febr. 15. Püspök-Hatvanban (Nógrádm.), hol atyja községi jegyző volt; középiskoláit Váczon és Pesten végezte; 1831-ben Nádasdy Ferencz gróf váczi püspök a növendékpapok közé fölvette s a pesti központi papnevelőbe küldte; ugyanezen évben jött ott létre a magyar egyház-irodalmi iskola, melynek N. is egyik alapító s négy évig tevékeny tagja volt. 1835-ben fölszenteltetett és Nézsán, majd Kosdon káplánkodott; előbb a veresegyházi, azután a baghi, majd a kosdi plébánia administrálásával bízták meg. 1843-ban püspöke a nőténcsi plébániát adta neki; innét 1852-ben a püspök-hatvanira lépett elő. 1855-63-ig mint esperes állott a kerület élén, 1863-ban pedig Peitler Antal püspök kanonoki stallumra emelte, egyszersmind a vácz-alvárosi plébániát is kormányozta. 1870-ben csongrádi főesperes lett, 1871. a szent-Ilonáról nevezett földvári apátság czímét nyerte el és főesperességre lépett elő s fölmentetett a plébánia kezelésétől. 1876-ban püspöki alhelyettessé, 1882-ben pedig rendes helyettes püspökké és általános ügyhallgatóvá neveztetett ki, mely minőségben XIII. Leo pápa által megerősítve, márcz. 27. a filomelai püspöki egyház czímére érdemesíttetett. A váczi püspökség ügyeit és anyagi viszonyait, melyek Peitler püspök ideje alatt ziláltak voltak, rendezte. A Lonkay Antal által összehívott magyar kath. írók gyülekezetében, mely a szent István társulat tudományos irodalmi osztályának felállítását határozta el, ő elnökölt. Meghalt 1890. ápr. 20. Váczon.
Mint papnövendék a pesti magyar iskola Munkálataiba könyvismertetéseket írt; az utóbbi húsz év alatt álnevek alatt a Mátyás Diák és Charivari humorisztikus lapokban, valamint a M. Államban epigrammái jelentek meg.
M. Állam 1884. 129. sz. (Kazaly Imre).
Váczi Közlöny 1884. 19. sz. arczk., 1890. 17. sz.
Budapesti Hirlap 1885. 263. sz. (Spinoza).
Religio 1890. I. 33. sz.
Vasárnapi Ujság 1890. 17. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.