ág. ev. lelkész Felkán (Szepesm.), szepesváraljai származású s valószinűen 1641-ben ment Felkára, a Szepes-Szombatra távozott Arelt Gergely helyére. Az ő ajánlatára hívta meg a bártfai tanács 1650. ápr. 4. Felkára Róth Györgyöt kántornak Buchholz Burchard helyére. Midőn a huszonnégy királyi lelkész közé felvétetett: ez alkalommal a szokásos esküformát neki is le kellett tennie. A 13 város lelkészei közt második consenior volt. Engel Tóbiás szepes-szombati lelkész felett, ki 1665. júl. 22. meghalt, Peschovius Dániel esperes rendeletéből júl. 25. halotti beszédet mondott ez igék felett: «légy hív mind halálig». Ugyanezen év nov. 19. Peschovius Dániel esperessel, Gürther András szónokkal és Erintherius bélabányai lelkészszel s conseniorral együtt elment a lublói várba Twarcziánszky János várkapitányhoz, s utitársaival együtt kérelmezőleg előadta, hogy ha ők a 13 város bármelyikébe jönnének és azután ott elhalnának: hátrahagyott özvegyeik a nagy ezüstkanál helyett inkább valami pénzbeli adománynyal segíttessenek, anyagi helyzetökhöz képest. De minden kérésök hiábavaló volt, mert a várkapitány azt felelte: «elődeim bevett szokásaitól teljességgel nem távozhatom el: marad minden a régi. » Így kénytelenek voltak eredménytelenül visszatérni. A Poprádon 1669. nov. 20. Weiss Tóbiás lakában tartott gyűlés egyhangúlag esperessé nevezte és megerősítette. A donnesmarkti templom elvétele s a lelkésznek Melczel Jánosnak a lelkészlakból kiűzése alkalmával, mit 1671. jún. 14. a gróf Csáky drabantjai követtek el, mint esperes az erőszakos tény ellen Weiss Tóbiás conseniorral és Klesch Dániel egyházmegyei jegyzővel együtt ünnepélyesen tiltakozott. De csak kinevették óvástételét. Az 1674. egyetemes üldöztetés idejében több szepesi lelkésztársával együtt ő is számüzetett és más országokban nyomorogva tartotta fenn életét. Visszatért-e később a hazába, vagy idegen földön halt el nyomorban: erről semmit sem tudunk.
Munkái:
1. Carmen nuptiale, domino Samueli Csernák ecclesiae neosoliensis pastori slavorum sponso et Helenae Sinapiae sponsae oblatum… 1670.
2. Salutatio, qua princeps Stanislaus Heraclius Lubomirszky in arce Lublo 1671. excipiebatur.
Kéziratban: Naplótöredék (latin és német).
Rácz Károly, A pozsonyi vértörvényszék. Sárospatak, 1874. 131. l.