orvosdoktor, megyei főorvos, N. Sámuel és Benke Borbála szegénysorsú földművelők fia, szül. 1858. aug. 9. Golopon (Zemplénm.); 1888-ban a község földesura Vay Miklós báró koronaőr kieszközölte, hogy Sárospatakon a Pálóczi Horváth Mária alapítványra fölvétetett és mint ingyenes tanuló végezte a főgymnasiumot, melynek VIII. osztályában az Erdélyi János költő-tanár emlékére alapított önképzőkörnek alelnöke volt. Ekkor a theologiai pályára lépett; egy év mulva azonban 1881-ben a budapesti egyetemre iratkozott be orvosnövendéknek. Egyetemi tanulmányai után egy évre az akkori m. északkeleti vasút igazgatósága által Királyházára neveztetett ki pályaorvosnak; négy év mulva Nagy-Szőllősre neveztetett ki járásorvosnak, de megtartotta a pályaorvosi állást is. 1897-ben Ugocsamegye tiszti főorvosának nevezték ki. Ismereteinek gyarapítása végett már mint gyakorló-orvos fölkereste Ausztria-, Német- és Oroszország nevezetesebb egyetemeit.
Czikkei az Ugocsában (1889. A fertőző betegségekről, felolvasás, 1896. 48., 49. sz. Uti naplómból. Prága, sat., Suggestio és a vele való gyógyításról, 1897. 42-48. sz. Utazás Oroszországban, 1900. A gyermekápolásról, felolvasás, Ugocsa vármegye gyermekhalandósága, Az iskolás gyermekek testi nevelése, felolvasás); a Gyógyászatban (1900. Megjegyzések a máramarosszigeti kéthónapos bábatanfolyamok szervezéséhez).
Pesty Alfréd, Magyarország Orvosainak Évkönyve. Bpest, 1899. 264. l. és önéletrajzi adatok.