szinész, a pesti nemzeti szinház nyug. tagja; a 40-es évek második felében a vidéki szinészet kedvelt tagja volt. A szabadságharcz alatt Bem táborában küzdött; azután ismét visszatért a szinészi pályára és a pesti nemzeti szinházhoz szerződött, hol a népszinművekben nejével Eötvös Borcsával a főszerepeket játszotta. 1866-ban ismét vidékre ment, igazgató is volt; ezen vállalata azonban balsikerrel járt. 1881-ben mint jegykiadó-pénztárnok ismét a nemzeti szinházhoz került és innét 1898-ban nyugalomba vonult. Meghalt 1901. decz. Budapesten 75 éves korában.
Költeménye a Nemzeti Szinházi Naptárban (1858. A gyujtogató, költ.).
Munkái:
1. Dalok Kántor és molnár leánya cz. eredeti népszinműből. Pest, 1857.
2. A víg czimborák, eredeti víg operette egy felv., zenéje Huber Károlytól. Pest, 1863. (Pesten kétszer adatott és Kassán 1865. nov. 15.)
Kéziratban szinművei:
A kántor és molnár leánya, eredeti népszinmű három szakaszban, zenéje Doppler Károlytól (először a pesti nemzeti szinházban 1857. okt. 19., 25. és Kassán 1862. nov. 9.);
Vén darázs, vígj. három felv. (először Pesten 1859. nov. 28.);
A gályarab, szinmű öt felv. Hugo V. Nyomorultak cz. regénye után szinre alkalmazta (először Pesten 1864. márcz. 9., Kassán decz. 17. Később A nyomorultak cz. Ism. Greguss Á., Tanulmányok II. 280. l.);
A miskolczi kiházasító egylet, ered. korrajz (először Kassán 1873. ápr. 20.);
A czigány király, tört. dráma öt szakaszban, Ponson du Terrail Három czimbora cz. regényéből színre alkalmazta, először Kassán 1875. ápr. 5.).
Petrik Bibliogr.
Vasárnapi Ujság 1901. 50. sz. (Nekr.).