szent Ferencz-rendi szerzetes, hittantanár és rendi kormánytanácsos, szül. 1827. jan. 29. Bánmajorban (Vasm.); 1844. okt. 8. a szent Ferencz rendbe vétetett fel; theologiai tanulmányainak befejeztével 1850. ápr. 3. fölszenteltetett. Érsekujvári gymnasiumi tanár, majd a nagyszombati zárdában a studium biblicum tanára volt. 1866. aug. esztergomi zárdafőnöknek választatott; mint ilyen reáliskolai hittanár is volt. Később rendtanácsos, 1881-ben pedig rendtartományi őr lett. Simor a szent-kereszti lelkészi állomásra küldte és pápai jóváhagyással az esztergomi főmegyei papság sorába fölvette. Jelenleg is mint administrator Szent-Kereszten működik.
Czikkei a Kath. Néplapban (1853. Thurzó György megtérése, 1854. A Sz. Lélek fölvilágosító ereje áthat a börtönök zárain); a Religióban (1854. A zárdák apostoli látogatása mikor üdvös?); a Napkeletben (1857. Hunyady János diadalmenete); az Esztergom és Vidékében (1886-87. Emlékezzünk régiekről, Esztergom vármegye helységei száz év előtt, Korabinszky és Vályi nyomán, czikksorozat, 1887-88. Magyarországi czéh-szabályok; 1890. Melyik Maróthon történt Dobozy Mihály veszedelme? 1892. Régi Magyarország. Kulturtörténeti adatok Lucas és Linda után). A Sürgöny cz. politikai lap levelezője volt 1864-ben.
Zelliger Alajos, Egyházi irók Csarnoka. Nagyszombat. 1893. 353. l.