ág. ev. ref. lyceumi tanár, szül. 1811. jún. 15. Kőszegen (Vasm.) iparos szülőktől; grammatikai tanulmányait Győrben kezdte meg és folytatta, mert szülei ide költöztek. 1825-ben szülei Pozsonyba vitték, hol a humaniorák első osztályába lépett. Tanárai közül különösen Kováts-Martinynek figyelmét vonta magára. Tanulói pályája alatt sokat kellett küzdenie anyagi nélkülözésekkel. Elvégezvén tanulását a pozsonyi ev. lyceumban, négy évig házi nevelő volt Liptó megyében, mely idő alatt szorgalmasan olvasta a német remekírókat. Miután ez időben a protestáns ifjak nem mehettek külföldre, a bécsi theologiai facultást kereste fel, hol három évig tanult és kétszer császári ösztöndíjban is részesült. 1840-ben Pozsonyba hívták meg segédtanárnak az éppen akkor közadakozásból alapított lyceumi magyar nyelvi tanszékre. Ekkor még szokatlan volt az iskolai kathedráról a magyar szó, hát még a magyar nyelvnek tanítása. Nem csoda tehát, hogy N. tanári pályája eleintén tövises volt. Az 1844. szünet alatt nagyobb tanulmány utat tett Németországban; onnét haza térve, tevékeny részt vett a negyvenes években több ízben tartott protestáns tanári értekezleteken. Midőn a pozsonyi evang. lyceum az ötvenes években a Thun-rendszer szerint szervezkedett, N. a magyar nyelvet és történelmet tanította a főgymnasiumban. Tanári kötelességei teljesítésében torokbaja gátolta, ehhez később meggyengült hallása is járult. A hatvanas években már hangja is alig volt hallható. Reichenhallba ment üdülni, de kevés eredménynyel. Meghalt 1865. febr. 3. Pozsonyban.
Munkája: Magyar chrestomathia, vagy magyar jeles irók némelly válogatott darabjaik. Nyelvgyakorlásra és szavalásra az ifjúság számára. Pozsony, 1842.
A pozsonyi ev. gymnasium Értesitője 1865.
Prot. Képes Naptár 1866. 49. l.
Petrik Bibliogr.
Markusovszky Sámuel, A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története. Pozsony, 1896. 658. l. és gyászjelentés.