siketnéma-intézeti igazgató, szül. 1866. jan. 10. Kecskeméten. Középiskoláit a kecskeméti ev. ref. főgymnasiumban végezte 1887-ben; ezután a budapesti ev. ref. theologián hallgatta a hittudományokat, honnét mint nevelő Bónis Bertalan, majd Szentimrey Gyula családjához ment. Innét hívta meg a váczi ev. ref. egyház segédlelkésznek, a hol mint hitoktató megismerkedett a siketnémák tanításának módszerével. 1895-ben Váczon a siketnémák tanítására oklevelet nyert és ugyanazon intézethez tanárnak kineveztetett. 1900-ban Wlassics Gyula miniszter megbízta a siketnémák kecskeméti intézetének szervezésével. 1901-ben miniszteri elismerésben részesült és igazgatói állásában megerősíttetett.
Már diák korában több pályadíjat nyert irodalmi munkálataival; a Hajnal cz. folyóiratba kezdett írni (1895. A mi siketnémáink); írt a Kalauzba is. 1899-ben Váradi Zsigmonddal megalapította a Gyógypaedagogiai Szemlét, a melynek azóta felelős szerkesztője; ebben nevezetesebb czikkei: 1899. Internatus nyolcz osztálylyal, vagy externatus hat osztálylyal, 1900. A karácsonyi hang (melyben a siketnémák nevelése általánossá tételének ügyét az egyházak kezébe szeretné áttenni).
Munkája: ABC és olvasókönyv az elemi beszédtanítás szolgálatán a siketnémák iskoláinak I. oszt. számára. Budapest, 1902. (Váradi Zsigmonddal együtt).
Magyarország és a Külföld 1901. 9. szám és Német Károly szives közlése Kecskemétről.