esztergomi kanonok, N. János septemvir és Szabó Anna fia, szül. 1788. okt. 22. Nagyszombatban (Pozsonym.); elvégezvén Pesten gymnasiumi tanulmányait, fölvétetett az esztergomi papnövendékek közé s a pozsonyi Emericanumba küldték. Egy év mulva Nagyszombatba ment tanulmányait folytatni, majd a theologiára a Pazmaneumba, a negyedik évet azonban, a franczia háború következtében beállott zavarok miatt Pesten mint magántanuló végezte el. 1811. jún. 29. áldozópappá szenteltetett és Tardoskeddre helyeztetett káplánnak; 1815-ben Nagy-Czéténybe került administratornak, nov. 24. pedig elnyerte az izsai plébania-javadalmat. Az 1822. földrengés alkalmával híveivel több évig a szabad ég alatt tanyázott. Nagy befolyású édesatyja arra kérte Ferencz királyt, hogy hosszú ideig tett szolgálataival szerzett érdemeit jutalmazza meg fiában. E kérésnek eredménye a 37 esztendős plébánosnak 1825. ápr. 7. esztergomi kanonokká történt kinevezése lett. 1830-ban a Pazmaneum kormányzója és máriavölgyi apát, 1832. királyi táblai főpap lett; deczember 30. nógrádi-főesperessé, 1840. jún. 12. szent-györgymezei préposttá, 1845. jún. 20. éneklőkanonokká, 1850. jan. 7. olvasókanonokká s 1857. szept. 1. nagypréposttá lépett elő. 1846-ban tribuniczi püspökké s a hétszemélyes tábla elnökévé neveztetett ki, 1850-ben pedig a felség a Lipót-rend kiskeresztjét adományozta neki. A szabadságharcznak nagy ellensége volt és nem egyszer keményen kikelt az élén álló férfiak ellen. Az erre következett gyásznapok alatt azonban minden befolyását felhasználta, hogy őket Haynau kegyetlenkedéseitől megmentse. Midőn Pestről visszatért Esztergomba, ő volt létrehozója a hajóhidnak és vezetője a bazilika építésének. 1861-ben Pestre ment egyik rokona érdekében, ezen útjában meghűlt és folyton betegeskedett. Meghalt 1863. máj. 30. Esztergomban.
Munkái:
1. Viszonzó beszédje, mellyel mélt. Saárdi Somsich Pongrácz urat, kir. személyes jelenlétének törvényszéki helytartóját dicső országgyűlési előlülése kezdetén a tek. karok és rendek nevében örvendezve tisztelte 1832. jún. 11. Pest, 1833. (Toldalék a Hazai s Külf. Tudósítások 1833. I. 51. sz.).
2. Oratio auspicatoria ill. d. personalis praesentiae regiae et judiciis locumtenentis, et in regni comitiis tabulae alterius praesidis, Alexandri Mérey de Kapos-Mére ad incl. SS. et OO. habita. Responsum rr. d. Georgii Németh… Ablegati, et i. tabulae r. praelati nomine II. SS. et OO. depromptum. Posonii, 1833. (Poson. Ephem. 1833. Nr. 4. Appendix).
3. Solemnia consecrationis Basilicae Strigoniensis. Dom. XVI. post. Pent. die 31. Aug. anno 1856. Strigonii, 1856.
M. Sion 1863. 472. lap.
Uj M. Sion 1886. 832. l.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat; 1893. 353. lap.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 446. l. és gyászjelentés.