bölcs. doktor, kir. tanácsos, miniszteri osztálytanácsos, előbbinek testvéröcscse, szül. 1863. aug. 21. Rákospalotán (Pestm.); a bajai, iglói és miskolczi ev. ref. gymnasiumokat látogatta, utóbbiban 1880-ban tett érettségi vizsgát jeles eredménynyel. A tanári pályát választotta s belépett a budapesti állami paedagogiumba, hol szorgalma által a legmagasabb ösztöndíjat nyerte el; melyet aztán tanulmányainak végeztéig élvezett. Mint első éves paedagogiumi hallgató, rendes vizsgáján felül, letette az elemi iskolákra képesítő vizsgát is és tanítói oklevelet nyert; két év mulva kitüntetéssel tette le a polgári tanári képesítő vizsgát is. Ez alatt szabad idejében hallgatta az egyetemen a bölcseletkari előadásokat is, később két évig ugyanott rendes hallgató volt és középiskolai tanári s doktori oklevelet nyert. Ekkor mint önkéntest berendelték Boszniába, hol öt havi szolgálat után 1883-ban Serajevóban az osztrák-magyar iskoláknak igazgatója lett. Ezen állást, miután hadkötelezettségének eleget tett; még egy évig töltötte be. Lemondván igazgatói állásáról hazajött és Trefort miniszter 1883-ban a liptó-szent-miklósi állami polgári iskolánál alkalmazta mint igazgatót. 1884. szept. a fővárosi IX. kerületi kereskedelmi középiskolához választatott meg tanárnak. 1888-ban Uj-Pesten az állami polgári leányiskola igazgatója, 1893-ban pedig Csanádmegye kir. tanfelügyelője lett. Létesítette tankerületében az óvóiskolák mellett a nyári gyermekmenedékhelyeket még a pusztákon is. A csanádmegyei törvényhatósági és közigazgatási bizottság útján hazánkban ő indította meg 1895-ben az első országos mozgalmat a népoktatás exclusiv államosítása iránt. Wlassics Gyula miniszter 1896-ban szolgálattételre a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumba rendelte be, hol öt évig három ügyosztály számára dolgozott: a polgári iskolai, tanítóképzőintézeti és a tanfelügyelőinek; ezért a miniszter 1897-ben soron kívül előléptette; kinevezte az országos közoktatási tanácsba, az országos kereskedelmi és iparoktatási tanács rendes tagjává, ő felsége pedig királyi tanácsossá nevezte ki. 1900-ban miniszteri titkár lett és ugyanazon évben az osztálytanácsosi czímet és jelleget nyerte. Tanulmányutazásokat tett ismételten Német- és Francziaországban, beutazta Ausztriát, Olasz-, Angol-, Dán-, Svéd-, Norvég-, Orosz- és Finnországot, Svájczot, Belgiumot és Hollandiát, Szerbiát, Romániát, Bulgáriát és Törökországot. Utazásairól czikkeket írt a szaklapokba és a napi hirlapokba. Finnországról írt hosszabb czikksorozata finnül is megjelent a helsingforsi Uusi Suometárban 1891-ben.
Czikkei a következő hirlapokban és folyóiratokban vannak: Egyetértés (1882. 111. sz. Csere János a magyar bölcsészet martyrja, 1892. márcz. 20. Polgáriskolai reformok, okt. 16. Tankönyveinkről); Budapesti Hirlap (1885. február 18. Emléktáblát Szemere Pálnak, márcz. 13. Proletárok a főváros iskoláiban); Néptanítók Lapja (1885., 1899); Polgári Iskola (1885-87); Pester Lloyd (1886. júl. 25. Die Überbürdung der Schuljugend, szept. 5. Ein Rückfall des Unterrichtsministers); Képes Családi Lapok (1888. Hogyan értékesíthetjük gyermekeink szünidejét, 1889.); Pesti Napló (1896-97. 145. sz. Emilio Castelar sat., 1898-99); M. Iparoktatás (1898); a Paedagogiai Zsebnaptárban (1897); Budapesti Napló (1897-1900); a Magyar Kritikában (1899. könyvismertetés, Apáczai Csere János mint paedagogus, válasz Stromp Józsefnek); Család és Iskola (1900); M. Nemzet (1901-1902); M. Pestalozzi (1901. A felnőttek oktatása Finnországban); Uránia (1901-1902. A paraszt egyetemekről, A nőkérdés, Veres Pálné Beniczky Hermin); M. Paedagogia, Pester Correspondenz (1903), Makói Hirlap.
Munkái:
1. Magyar alak- és mondattan. A gymnasiumi, polgári és reáliskolai tanuló ifjúság használatára. Bpest, 1886.
2. Magyar szerkezet-, irály- és költészettan. Polgári és felsőbb leányiskolák, valamint polgári fiúiskolák III. és IV. osztályainak használatára. A miniszteri tanterv értelmében. Bpest, 1886. (2. átdolg. és tetemesen bőv. kiadás. Bpest, 1896.).
3. A gyermekek szünidejének értékesítése. Bpest, 1888.
4. Néhány őszinte szó az anyákhoz leányaikról. Bpest, 1889.
5. Polgári leányiskoláink fogyatkozásai. Bpest, 1891.
6. Az eltévesztett irány. Bpest, 1891.
7. Sajátlagosságok a paedagogia világából. Uj-Pest, 1893.
8. Apáczai Csere János mint paedagogus. Neveléstörténeti tanulmány. Bpest, 1893. (Ismert. Budapesti Szemle, Kath. Szemle, Erdélyi Múzeum 1892.).
9. Emlékbeszéd Szathmáry György felett. A paedagogiai társaságnak 1898. okt. 15. tartott ülésén elmondotta. Bpest, 1898.
10. Szemelvények Apáczai Csere János paedagogiai műveiből. Bpest, 1900.
11. Ifjúsági könyvtárak és ifjúsági olvasmányok a nevelés szolgálatában. Bpest, 1902.
12. Nőkérdés a multban és a jelenben. Bpest, 1902.
13. Állami népoktatás. Bpest, 1903. (A M. Nemzetben).
Szerkesztette a Tátravidéki Hiradót mint a lap tulajdonosa 1884. júl. 5-től szept. 20-ig LiptóSzent-Miklóson (vezérczikkeket írt a lapba) és az Uj-Pesti Hirlapot 1889. júl. 7-től decz. 8-ig.
Tátravidéki Hiradó 1884. 27., 38. sz.
Néptanitók Lapja 1884. 430. l., 1891. 401. lap.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet. 1891-92., 1896., 1900.
Századunk névváltoztatásai. Bpest, 1895. 107. l.
Pallas Nagy Lexikona XII. 1041. l., XVIII. 326. l.
Vaday József, Magyar tanférfiak és tanítónők Albuma. Békés-Csaba, 1896. fénynyomatú arczk.
Népnevelők Lapja 1900.
M. Szalon 1902.
M. Könyv-Szemle 1908. 196. l.