jogi doktor, országgyűlési képviselő, szül. 1852-ben Péczelen (Pestm.); középiskolai tanulmányainak befejeztével Bécsben hallgatta a jogot és államtudományokat és ott Stein Lőrincznek egyik kedvelt tanítványa volt. Azután két évig Párisban a Collège de France és a Sorbonne tanárainak előadásait hallgatta. Hazatérése után a budapesti egyetemen elnyerte a doktori oklevelet. A Pester Lloyd szerkesztőségébe lépett, mint ezen lapnak vezérczikkírója; 1887-ben kilépett a szerkesztőségből. Ez időtől fogva volt a Budapesti Szemlének is munkatársa. 1882-ben a főváros törvényhatósági bizottságának tagja lett. 1884-ben a szilágy-csehi kerületben képviselővé választották; előbb a közgazdasági és közlekedésügyi, később a pénzügyi bizottságnak tagja és előadója lett. A pesti kereskedelmi kamarának is levelező tagja. A magyar hirlapírók nyugdíjintézetének több évig titkára volt. A kereskedelmi miniszteriumban a tarifa-bizottság, a budapesti helyi érdekű vasutak felügyelő-bizottságának tagja. Neumann családi nevét 1871-ben Neményire változtatta.
Czikkei a Honban (1874. 54. sz. A párisi pénzverdében, 1877. 10., 11. sz. A berlini sajtó); a Magyarország és Nagyvilágban (1873. A székelyház és csodái, 1877. A Corvinákról, Ignatieff tábornokné, egy asszonyi diplomata, Oroszországi képek); a Fővárosi Lapokban (1878. 5. sz. A sajtószabadság Magyarországon); a Pesti Hirlapban (1879. 327. sz. A tisztelt házból: A jelentéktelenek, 1880. 75., 76. sz. A hirlapokról és hirlapírókról, 87-89. A franczia forradalmi sajtó szatirikusai, 1881. 66. A németség kiirtása Magyarországon, a berlini Gegenwartban jelent meg, 1883. 32. sz. Az élelmiszerek drágaságáról, különös tekintettel a fővárosra); a Vasárnapi Ujságban (1879. A journalismus hőskorából); a Budapesti Szemlében (1876. XI. Öt év Francziaország politikai életéből, 1877. XV. A harmadik köztársaság férfiai, 1879., 1880. XXI. Parlamenti fegyelem és tekintély, 1888. LIII. A democratia az irodalomban, LIV. Egy lengyel főúr mint orosz külügyminiszter); a Szabadelvűpárti Naptárban (1885. Sokat tanulunk-e?); a M. Salonban (III. 1885. Trefort Ágoston, IV. 1886. Szalay Imre); a Nemzetgazdasági Szemlében (1889. Kamatbiztosítást élvező vasutak és államosítás Magyarországon) sat. Több évig levelezője volt a Gambetta által alapított Republique Française-nek és a Nouvelle Revuenek.
Munkái:
Rabelais és kora. Tanulmány. Bpest, 1877. (Ism. Hon 306. sz., Főv. Lapok 267., Kelet Népe 325. sz., Figyelő IV. 1878., Egyet. Philol. Közlöny, Budapesti Szemle XVI.).
Parlamenti fegyelem és tekintély. Bpest, 1879.
Journale und Journalisten der französischen Revolution. Berlin, 1880. (Magyarul. Bpest, 1885. Olcsó Könyvtár 183. sz.).
Kortörténelmi rajzok. Bpest, 1880. Két kötet. (Magyar Könyvesház 71-78. Ism. Pesti Hirlap 335. sz. Budapesti Szemle 1881.).
Hungaricae res. Ein Commentar zu dem Aufruf des «Allg. deutschen Schulvereins». Separat-Abdruck aus der Ung. Revue. Bpest, 1882. (Három kiadást ért).
Jelentés a budapesti lakásügy tárgyában. Bpest, 1883. (Ism. Nemzetgazdasági Szemle).
Das moderne Ungarn. Berlin, 1883. (Ism. Főv. Lapok 250., 251. sz.).
Az állam és határai. Bpest, 1889.
Die Verstaatlichung der Eisenbahnen in Ungarn. Leipzig, 1890.
Bureaukraczia Magyarországon. Bpest, 1902. (Különnyomat a Közgazdasági Szemléből).
A Pesti Napló főszerkesztője volt 1896-tól 1901 elejéig.
Magyarország és a Nagyvilág 1879. 49. sz. arczk.
Budapesti Hirlap 1884. 265. sz.
Szabadelvűpárti Naptár 1885-re arczk.
Kiszlingstein Könyvészete.
Századunk névváltoztatásai. Bpest, 1895. 167. l.
Pallas Nagy Lexikona XII. 1041., XVIII. 326. l.
Szabó Károly, Neményi Ambrus. Bpest, 1896. (Kortársaink).
M. Könyvészet 1897.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Budapest, 1901. 328. l.
Vasárnapi Ujság 1902. 12. sz. arczk., 29. sz. arczk.
Corvina 1902. 33. sz.