Nemegyei János Miklós (nemegyei),
ev. ref. főiskolai tanár, szül. 1751-ben Magyar-Nemegyén (Besztercze-Naszódmegye); tanulását Maros-Vásárhelyt kezdette, hol Kovásznai Mihály mellett annyira fejlődött, hogy iskoláinak végeztével Erdély collegiumaiban a legdicséretesebb vizsgákat tette. 1778-ban Bernbe ment az egyetemre; már ekkor megválasztották a nyelvészet tanárának Nagyenyedre, oly feltétel alatt, hogy még egy évet töltsön a hollandi egyetemeken. Tanári állását 1782-ben foglalta el; a latin, görög, zsidó nyelvészetet és a szentírás magyarázását adta elő. Az 1792. országgyűlés nemesítésre ajánlotta fel, melyet el is nyert. Kitünő nyelvész volt, mind az ó-, mind a nyugati nyelvekben járatos. A tanári pályán töltött félszázad után nyugalomba vonult. Meghalt 1837. máj. 15. Nagyenyeden.
Munkája: Opuscula bonam partem poetica. Enyedini, 1832.
Görög nyelvtant is írt, mely azonban nem jelent meg.
Parnassusi Időtöltés VII. 1796. 13. lap.
Hazai és Külf. Tudósítások 1830. II. 6. sz.
M. Kurir I. 50. sz.
Gemeinnützige Blätter 1837. 45. sz.
P. Szathmáry Károly, Bethlen-főtanoda története. Nagy-Enyed, 1868. 311. lap.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények 1900. 484. l.