orvosdoktor, egyetemi magántanár, szül. 1862-ben Váczon, orvosi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemen végezte és az előbbin 1887-ben egyetemes orvosdoktorrá avatták. 1887 elején a szent Rókus-kórház gégészeti osztályán lett gyakornok és itt Navratil tanár mellett az 1891. év végéig működött. 1894-1895-ben a gyakorlati orr- és gégetükrözés tanából a budapesti egyetemen magántanári képesítést nyert.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1889. Észrevételek az orr melléküregeiről, 1890. A gégetuberculosis gyógykezeléséről, Kórtani adatok a gége beidegzése és mechanismusa ismeretéhez, Adatok a gégerák fejlődési módjához); a Gyógyászatban (1889. Az orr melléküregei kiöblítése kérdésének kérdéséhez, 1890. A chronikus gégehurut gyógykezelése, 1892. Gyakorlati észrevételek a gége- és orrtükrészet köréből. Cholestearinnal kitöltött orrüreg, 1893. A Highmor-üreg átvilágításának módosítása); a Mentők Lapjában (1889. Veszélyes orrvérzés kezelése); a M. Orvosi Archivumban (1893. Az antipyrin mint helybeli garat- és gégeérzéstelenítő-szer, A hangszalagnak ez ideig meg nem figyelt mozgásáról a hangképzésnél); a Centralblatt f. d. med. Wiss.-ban (Wien, 1893. Vorläufige Mittheilung über den Mechanismus der Kehlkopfmusculatur) sat. Az Orvosi Hetilapban közölt czikkei németül is megjelentek a Pester med.-chirurg. Presseben (1890), a Berliner klin. Wochenschriftben (1891) és a Wiener med. Wochenschriftben (1891).
Hőgyes Endre Emlékkönyve. Bpest, 1896. 817. l.