orvosdoktor, egyetemi magántanár, N. Sándor egyetemi tanár fia, szül. 1868. jún. 4. Pesten, hol a gymnasiumot és az egyetemet végezte; 1889-ben orvosdoktorrá avatták. Fodor József és Pertik Ottó tanárok mellett öt évig dolgozott, azután az orvosi fakultás támogatásával három évig külföldön, főleg Párisban és Londonban tanulmányozta a bőrgyógyászatot. Egész Európát beutazta és a ritkább bőrbajok tanulmányozására hosszabb időt töltött Spanyolországban és Észak-Afrikában is. 1895 óta a fővárosi bakteriologiai intézet igazgatója, 1898 óta egyetemi magántanár és a bőrklinika vezetője.
Czikkei a Jó Egészségben (1892. A vaj); az Orvosi mentés Kézikönyvében (Budapest, 1891.); a Belgyógyászat Kézikönyvében (Bpest, 1893-99.); a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.
Munkái:
Neurofibroma multiplex. Bpest, 1893.
Dolgozatok a fővárosi bakteriologiai intézetből. Bpest, 1897.
Über die leukaemischen Erkrankungen der Haut. Hamburg, 1899.
Magyar orvosi Vademecum. Bpest, 1902.
Szerkesztette: A közkórházi Orvos-Társulat 1898. Évkönyvét Terrayval. (Bpest, 1899.) és a Mentők Lapja egyik szerkesztője volt 1889-91-ben Budapesten.
M. Könyv-Szemle 1890. 133. l.
M. Könyvészet 1891.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 525. l.
Győry Tibor, Magyarország Orvosi Bibliographiája. Budapest, 1900. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.