jogi doktor, humanista püspök, nemes osztrák családból származott; jogi tanulmányait főkép Bolognában végezte Campegius és mások alatt, még pedig oly szép eredménynyel, hogy tekintettel egyéb jeles tulajdonaira is, a bolognai egyetemen tanuló «Ultramontani»-ak 1491. megválasztották rektoruknak. Ezen méltóságában történt azon nevezetes összetűzése a milanói herczeg követével, kit nem akart magánál tekintélyesebb egyénnek elismerni. Az erély és szilárd kitartás, melyet ezen emlékezetes vita alkalmával tanusított, még inkább megnyerte számára az egész egyetem jóindulatát és tiszteletét. Miután a jogi doktorságot elnyerte, visszatért hazájába, később pedig II. Ulászló szolgálatába lépett, kinek udvaránál már az 1495. évben találkozunk vele. Mint a dunai tudós társaság tagját őt is azok között látjuk, kik 1497-ben az Ingolstadtból Bécsbe jövő Celtest epigrammjaikkal üdvözölték. A XV. század utolsó éveiben, úgy látszik, még Magyarországban tartózkodott, de már a XVI. század elején I. Miksa császár kanczelláriájában volt alkalmazva. Nemsokára Cancellarius Austriae-vá lett és 1504-ben, mint a humanismus nagy barátja, I. Miksa által arra szemeltetett ki, hogy Cuspinianus távolléte alatt az egyetem superintendensének tisztjét viselje. Későbben először is II. Ulrik menti püspök coadjutorává, ennek 1505. szept. 18. bekövetkezett halála után pedig szeptember 24. trienti püspökké választatott meg. Új hivatalát nem sokáig élvezhette nyugalomban. A velenczeiek, francziák és spanyolok ellen viselt háborúban nemcsak a trienti kerületeket kellett védelmeznie, hanem német zsoldoscsapatait is le kellett beszélnie Trient kifosztásának szándékáról; mikor pedig 1509-ben az egyesült ellenség csúful megveretett és I. Miksa Veronát, Vicenzát, Feltrét és Felső-Olaszországnak több más városát elfoglalta, «ad sedandum ordinandumque novum Veronensium statum» ugyancsak N. szemeltetett ki. Mint Verona kormányzója, tehetségeinek fényes bizonyítékait adta; humanus eljárása által, mely egyebek közt Veronát minden zsarolástól és fosztogatástól megóvta, sikerült neki a veronaiakat I. Miksa uralkodásával kibékítenie, miért is Miksa folytonos kegyében részesítette és nem hallgatott rágalmazóira, kik eltávolíttatását sürgették. Végre ellenfelei mégis győztek. 1514-ben egy dicsvágyó veronai praefectussá akarta magát megtétetni, de belátta, hogy N. kormányzása alatt czélt nem érhet; azért megmérgezte, éppen mikor Veronából Trientbe akart utazni. Hült tetemeit úgy a veronaiak, mint a trientiek roppant sajnálkozása közt Trientbe vitték.
Nevét Neidecker, Neideker, Neydechus, Neydechyus és Newdechnek is írták.
Ábel Jenő, Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. Bpest, 1880. 79. l. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből VIII. 8. sz.).