nyitrai kanonok, szül. 1733. ápr. 3. Dicskén (Nyitram.); tanulmányait mint a nagyszombati egyetemes papnevelő intézet tagja elvégezvén, a nyitrai püspöki udvarba jutott és ott négy évig mint püspöki szertartó munkálkodott. 1764-ben a szkacsáni plébánia javadalmát kapta meg; azonban a tót nyelvet kellően nem bírta, ezért csere útján a nyitravárosi plébániát kapta s itt híveit mint buzgó lelkipásztor 1772-ben kanonokká történt előléptetéseig gondozta. Meghalt mint székesegyházi főesperes 1783. június 22. A káptalannak anniversariumra 500 frtot hagyományozott.
Munkája: Kalazantzius Szent Jósefnek kegyes oskolák szerzőjének dicséretére rendeltt beszéd, mellyet ugyan azon Isten szolgájának a szentek közé bé irattatása alkalmatosságával élő nyelvel mondott Nittrán 1769-ben. Nagyszombat, 1772.
Petrik Bibliogr.
M. Sion 1890. 305. l.
Vagner József, Adalékok a nyitrai székeskáptalan történetéhez. Nyitra, 1896. 327. l. és Adatok a Nyitra-városi plébániák történetéhez. Nyitra, 1892. 84. l.