orvosdoktor, egyetemi tanár, született 1811-ben Lugoson (Krassó-Szörénym.); eleinte a jogi pályára adta magát, ezt azonban csakhamar ott hagyta és Pesten orvostanhallgató lett. 1839-ben orvosdoktorrá avattatott, 1840-ben tiszteletbeli pesti tiszti orvos lett. Nemsokára azután Bécsbe ment fogászatot tanulni és 1842-ben fogorvosi oklevelet kapott. Ekkor Pesten mint fogorvos telepedett le. 1844-ben a fogászat rendkívüli tanárának neveztetett ki az egyetemen és mint ilyen 30 évig működött. Meghalt 1882. ápr. 27-én.
Czikkei a M. orvosok és természetvizsgálók munkálataiban (II. 1842. Fogorvosi tudomány); az Orvosi Tárban (1844. I. A fogászat szükségéről és hasznáról).
Munkája: Dissertatio inauguralis physiologico-pathologica de senectute. Pestini, 1839.
Szinnyei Könyvészete.
Hőgyes Emlékkönyve. Bpest, 1896. 208. l.