bölcseleti és theologiai doktor, nagyprépost. N. Pál fia, szül. Rajeczen (Trencsénm.); a bölcseletet Budán végezte; 1716. jún. 24. a sz. Istvánról nevezett papnevelőintézet növendéke lett. 1718-ban bölcseleti, 1719. aug. 31. theologiai doktorrá avatták. Miután főlszenteltetett, Vágujhelyen volt segédlelkész. 1731. aug. Miaván plébános lett és ugyanezen évben szepesi kanonok. 1733. decz. 6. az esztergomi káptalanban nyert javadalmat, megtartván egyszersmind miavai plébániáját is. 1734-ben plébániájától megvált és átvette a szent István papnevelő vezetését. A káptalanban a következő emelkedést érte el: 1735. aug. 24. honti, 1743. szept. 12. székesegyházi főesperes és szentgyörgymezei prépost, 1744. szept. 25. olvasókanonok, 1745. deczember 11. püspök-helyettes s végre 1749. jan. 23. nagyprépost lett. 1745-től érseki helyettes volt. Meghalt 1754. szept. 8. Nagyszombatban.
Munkája: Sententia definitiva in favorem dni Joannis Krecsmari, contra, & adversus civitatem Schemniciensem pronunciata solenniter luce, ac palam a venerabili consistorio archiepiscopali Strigoniensi Tyrnaviae, die 10. mensis Maji, anno 1753. Hely n.
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 111. l.
Petrik Bibliogr.
Nedeczky Gáspár, A Nedeczky család. Budapest, 1891.
Zelliger Alajos, Egyházi irók Csarnoka 350. lap.
Némethy, Ludov., Series Parochiarum. Strigonii, 1894. 813. lap.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 345. l.