Kezdőlap

Naményi Lajos,

volt magánhivatalnok, szül. 1868. jan. 9. Aradon; az algymnasiumot szülővárosában 1881-ben végezte után a kereskedelmi pályán működött 1900-ig; előbb a Fonçiere, két év mulva 1883-tól a Duna biztosító-társaság, végre Nagyváradon egy gyár hivatalnoka volt. Budapesten letelepedve, tanulmányait folytatta s a gymnasium felső osztályait (1901 és 1902) el is végezte. 1900-ban részt vett a múzeumok és könyvtárak főfelügyelősége által rendezett II. könyvtárnoki tanfolyamon. A Fábián Gábor lakóházának emléktáblával való megjelölését 1883-ban az Arad és Vidékében (283. sz.) ő kezdeményezte; megpendítette a Sárosy-emléktábla eszméjét a Fővárosi Lapokban (1887. 295. sz.), Karacs Teréz 80. születési napjának megünneplését. (Ugyanott, 92-ik szám); a nagyváradi magyar szinészet 100 éves jubileumát (Nagyvárad, 1896. 268. sz.), a mit a nagyváradi Szigligeti-társaság ünnepélylyel ült meg 1898-ban és N. ez alkalomra Emléklapot szerkesztett. Neumann családi nevét 1887-ben változtatta Naményira.

Czikkei az Arad és Vidékében (A magyar könyvészet és Szinnyei József, 1886. 262. sz. Két ismeretlen aradi lapról, 1889. 93. sz. A szabadságharcz Közlönyének aradi számai, 160. sz. Viszszaemlékezés Reviczky Gyulára); az Aradi Hirlapban (1884. Arad jubileuma 1834-1884., Irodalmunk külföldön, Az aradi Kölcsey-egyesület nyilvános könyvtára); a Koszorúban (1884. Goethe magyar fordítói); a nagyváradi Szabadságban (1884. 228. sz. Tóth Kálmán és a forradalom); a M. Salonban (1885. Fábián Gábor); a Figyelőben (1885. Sümegi Kálmán, Jancsó Benedek, 1886. A «Figyelő»-ről, repertóriuma, 1887. Karacs Teréz, Márki Sándor); az Alföldben (1886. 294. sz. Tóth Ede mint szinész, 1887. 33. Petőti mint fordító, 68. sz. könyvism., 1888. Bangó Petőről, 1889. 93. sz. Egy neveléstani írónőről: Takács Éva, 1892. Villa Regala); az Alföldi Képes Emlékkönyvben (1888. Tóth Ede és szülei); az Alföldi Képes Ujságban (1887. Magyar írók gúnyolódásai, A népszinmű és jelene, Gelléri Mór, Tóth Ede népszinműve: Kerekes András, Tóth Kálmán és a forradalom); a Fővárosi Lapokban (1886. 292. sz. Fábián Gábor születése napjáról, 1887. Az olvasás művészete, Emléktáblát Sárosy Gyulának, 1888. Az aradi Hegyalján, 1889. A Sárosy-Albumról, Karacs Teréz elbeszélései, 1890. Pőstyénből, A pőstyénvidéki hímzési ipar, Csejthe, 1891-92. Aradi szinházi tudósítások, Az aradi szabadságharczi múzeum); az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1886-87. Schiller hazánkban, Irodalmunk külföldön, 1888. Irodalmunk külföldön 1887-ben, 1892. könyvism.); az Aradi Közlönyben (1886. Egy megyei múzeum alapítása, 1887. Egy aradi tanító negyedszázados jubileuma, Az aradi írókról, Adalék a magyar szinészet történetéhez, 1888. A munkáról, 1889. 199. sz. Irodalom); a Nemzetben (1887. 105. sz. Karacs Terézről); az Alföldi Ujságban (1888. Ifjúsági kör, Évi zárvizsga szükséges-e? Szabadságharczi múzeum, A biztosítás népszerűsítése, A vidéki szinészetről, Irodalmunk és a kritika, A pályaválasztásról, Hazánk és a külföld, A magyar irodalomtörténetírás sat.); a Szinész Pantheonban (1889. Egri Kálmán, Medgyasszay Evelin, Kazaliczky Antal, Mezey Péter, Breznay Anna, Kövessyné Iványi Mariska, Barna Izsó sat., 1890. Az aradi szinészet története); az Aradi Képes Naptárban (1890. Sárosy Gyula költészetéről); a M. Államban (1890. 156. Renaissance-emlékek a budapesti belvárosi plébánia-templomban); a Nyugatmagyarországi Hiradóban (1891. Pőstyénről); az Ország-Világban (1892. Bukarest); a nagyváradi Szabadságban (1893. Szini kritikák, 1894-95. Sándorfy Józsefről, 1898. Régi nagyváradi színlapok, 1899. Petőfi Biharmegyében, Petőfi és a természet, Szigligeti-szobor sat.); a Nagyvárad Képes Naptárában (1897. Váradi színlap 1849-ből, 1898. Nagyváradi szinészeti reliquiák); aTiszántúlban (1897. Az első nagyváradi színigazgató, 1898. Szigligeti mint ember, felolvasás sat.) az Uj Időkben (1900. A váradi szinház története, 1901. Prielle Kornelia Dérynéről, 1902. Márki Sándor, Széchenyi Ferencz gróf házassága, Munkácsy Mihály ifjúkori szerelme, 1908. Szabadságharczi sajtótermékek); a Magyar Könyv-Szemlében (1900. Guttenberg-ünnepélyek); a Vasárnapi Ujságban (1900. Prielle Cornelia Nagyváradon, a művésznő levelei nyomán, 1901. Prielle Cornelia, 1902. Déryné visszavonulása a szinészettől, Kántorné); a Pesti Hirlapban (1901. A románok szinészeti törekvései, 1902. Általános politikai ABC 1848-ból, Lenau szerelmei, a Wesselényiek sat.); a Corvinában (1901. Az 1886-90. könyvészet); a Századokban (1901-1902. könyvism.); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1902. Kölcsey kiadatlan levelei); a Budapesti Hirlapban (1902. Prielle Cornelia és férje); a M. Nemzetben (1902. Emlékezés Vadnay Károlyra és könyvism.); a Művészetben (1902. Szamossy Elek, Mindszenti Mihály); a M. Közéletben (1902. Déryné a hanyatlás éveiben, Történetírás sat.); írt még a Néplapba, a Tanulók Lapjába (1902); Magyarország Vármegyéi és Városaiba (Biharmegye, Nagyváradi szinészet); a Szigligeti Társaság Évkönyvébe (II. Száz év küzdelmei) és a Magyar Lányok cz. lapba (1903. Ujfalvi Krisztina, Petróczy Kata Szidonia).

Munkái:

1. A "Figyelő"-ről. Budapest, 1886. (Abafi Lajos folyóiratának repertóriuma. Különnyomat a Figyelőből).

2. A váradi szinészet története. A nagyváradi magyar szinészet száz éves jubileumára. Nagyvárad, 1898. (Ismert. Századok, Erdélyi Múzeum, Uj Idők, Tiszántúl, Nagyvárad, M. Kritika, Arad és Vidéke, Századok, Egyetemes Philol. Közlöny 1900.)

3. A nagyváradi nyomdászat története. Budapest, 1902. (Különny. a M. Könyvszemléből. Ism. Erdélyi Múzeum, Grafikai Szemle sat.).

Sajtó alá rendezte, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Karacs Teréz: A régi magyar szinészetről. Arad, 1887. cz. munkáját.

Szerkesztette a Sárosy-Albumot (Arad, 1889.).

Kéziratban: Sárosy Gyuláról, kiadatlan levelek nyomán; Műtörténeti adatok (Kazinczy levelezéséből, folyóiratokból, évkönyvekből, ismeretlen festőkről, rézmetszőkről).

Jegyei: B-i H-k; N. L., Nmn, -i -s, B-k, -s, L.

Századunk Névváltoztatásai. Budapest, 1895. 167. l.

Lang József, A Szigligeti Társaság első tiz éve. Nagyvárad, 1902. és önéletrajzi adatok.